A kapcsolatok múlandóságáról

Az élők kapcsolatai önmaguk is élőlények, melyeknek születésük pillanatától véges jövőjük van. Találkozások hozták őket létre, ezek éltetik és majd befejeződésüket is ezek okozzák. Bármely újabb kapcsolódással megújulnak a körülmények, a benne élők és a kapcsolatok is. Ez nem veszteség, hanem változás. Veszteséggé az teszi, amikor nem azt csinálják, amit kellene, hanem új korlátokat és feltételeket szabnak a változások vagy a változások bizonyos részének meggátlására. Ezek hatására együtt maradni vagy szétválni, ez mind magával hozza a káros következmények megjelenését, és későbbre időzíti az elrendeződést.

Mi a féltékenység oka?

Nem nyújtja mindenkinek ugyanazt az élet. Még azoknak sem, akik sokat vannak együtt. Nem csupán mennyiségileg lényeges ez, hanem minőségileg is különbözőek, ezért az élettörténeteik másfelé haladnak. A hasonlónak látszó vágyak is egyediek, sosem válnak teljesen egyformává. A vágyak és a megvalósulás öröme azonban könnyen felismerhető. Ez az öröm másoknak is megtetszik avagy ellenkezőleg, nem fog tetszeni, hogy nekik még nincsen, de másoknak már van. Teljesen mindegy milyen reakció lesz, így vagy úgy, félni fognak a következményektől. Azért kezdenek félni, mert kívül rekedtnek érzik magukat. De a  helyzet az, hogy semmiképp sem eshet meg két emberrel ugyanaz, ugyanakkor, ugyanúgy. Sok példa van arra is, hogy közösen átélt élmények közben is teljesen eltérőn érezhetik magukat. Ha ez kiderül, máris ott lehet a baj.

Hiábavaló vágyak

Megkívánni a másik ember élményeit, eredményeit, tehetségét, életét, és ettől tehetetlenül őrlődni, elég gyakori. Ez még a tisztességes, egymást szerető emberekkel is előfordul. Akik kimaradtak, rosszul érzik magukat, mert vágynak ugyanarra az örömre, és arra, ami okozhatta. Nem készültek fel erre az érzésre. Hirtelen reagálnak: csodálkoznak és lehet, hogy haragszanak is. Ha megértők és mentesek az agressziótól, a félelem akkor is jelen lehet, és ettől tehetetlennek és szerencsétlennek érzik magukat.

A félelem következményei

A félelem miatt gyorsan csökken az önállóságuk is, és még sok mindent csökkenőnek fognak érezni. Ez egyáltalán nem kedvező, hiszen innentől kezdve folytonosak a veszteségeik. A féltékenység azzal kezdődött el, hogy lekéstek valamiről avagy kimaradnak valamiből, valamilyen társas cselekményből és élményből. Ettől hirtelen elveszítik a kapcsolataikhoz fűződő eddigi stabilitásukat. Ez hasonlóan játszódik le nemcsak a párkapcsolatokban, hanem a nagyobb közösségek tagjaiban is, már kisgyermek kortól. Felnőttként éppen annyira nehéz elviselni és megérteni, mint babakorban. Sürgős támaszra van szükség.

Hogyan oldható meg a féltékenység?

Úgy tapasztalható, hogy semmilyen kényszer hatására született változás nem tudja rendbe hozni ezt az erős belső állapotot. Az sem, ha a kiváltó oka már rég eltűnt. Még a teljes megszűnés, a halál vagy a teljes tagadás sem oldja meg. Azt szükséges meglátni, hogy nem azokban a szereplőkben van a megoldás, akik miatt rájuk tör a féltékenység, hanem csak magukban a féltékenységet hordozókban lehet ezt megoldani. Egy belső, mondhatni személyes ügyről van szó, és ezt nem a külső viszonyokban lehet rendezni. Nem kevés idő is kell persze akár csak ahhoz is, hogy eddig eljussanak.

Először a félelem megszüntetésével szükséges foglalkozni. Ez nem azt jelenti, hogy bátorrá és agresszívvá vagy éppen ellenkezőleg, megadóvá és elfogadóvá kellene válni a megtörtént eseményekkel vagy a fennálló helyzettel kapcsolatban. Az ügyön komolyan kell dolgozni, nem elég csupán reagálni rá, és erősíteni vagy gyengíteni a hatásait.

Először a munkaképességet kell helyreállítani, mert dolgozni kell a saját személyes megváltozásokon. Ennek alapfeltételei a külső nyugodtság és a belső lelkes izgalom megteremtése az alkalmazkodó vagyis a tanuló-állapot és viselkedés eléréséhez. Gyakorolni kell elérni ezt a komplex állapotot, és hosszú távon továbbfejleszteni, de szükséges hozzá az energetikailag feltöltött állapot is.

Mikor lesz jó a vége?

Szerelmesnek érezték magukat, és fájt, hogy nem viszonozzák, másnak adják? Ez kielégíthetetlen helyzet és állapot. Az ügy többi szereplőjének pedig éppen ugyanez, ugyanekkor megfelelő és kielégíthető. Mást nem is szükséges figyelembe venni ahhoz, hogy megértsék az éppen zajló realitást. Egyesek emiatt gyászba borulnak és hosszú ideig a kapcsolatukon belül maradva élik át. Mások gyorsan kilépnek vagy legalább akkor, amint megtehetik, de érzelmeiket már előbb is igyekeznek gondolatban más irányba terelni.

A féltékenység éppen akkor fog majd elillanni, amikor sikerült képlékeny, tanuló-változó állapotban lenni és ekkor válhat érthetővé, hogy mire van szükségük valójában. Ekkor megértik majd azt is, hogy nem arra van szükség, amire eddig féltékenyek voltak, és még csak nem is azokra az emberekre, akik miatt mindez történt. Aztán ebből a felismerésből fognak adódni a következő helyes lépések.

Mi a helyes viselkedés?

A féltékenység úgy kezdődik, mint egy örvény, ami hirtelen erősen beszippant, megcsavar és lehúz a szédítő és súlyosan nehezedő mélységbe. Friss esetben az ellenkezés helyett a gyors tisztázás sokat segít. Itt még sok energia van hozzá, ezért bőségesen sok remény van a kedvező változásokra, és kellemesebbé tehető a felszabadulás, esetleg a teljes szétválás.

Miért kell hagyni a felszabadulást?

Azért, mert az egyik ember félni kezdett a jövőtől. Mi legyen vele? El kell különülnie legalább egy időre, hogy védetté és függetlenné válhasson, hogy új életet kezdhessen saját maga. Ehhez nem kell külön költözni, lehet tovább szeretni egymást és együtt élni a nehézségekkel, csak minél hamarabb el kell kezdeni tudatosan szabad utakon járni, egymást szabadon hagyva. Utána majd akár együtt is maradhatnak, de tudniuk kell, hogy külön is válhatnak. Ebben jobb nem dönteni, különösen a kaotikusan átláthatatlan időszakban.

Amikor idővel kialakulnak az új lehetőségek és a rendezettebb állapot, tudni fogják, hogy ki merre, és bármerre is vigyék tovább életüket, az a lényeg, és ehhez kell a szabadság, hogy az a lehető legjobb legyen mindenkinek, személy szerint, egyenként. Ezt hamarabb nem látható meg, mint amikor eljön az ideje. Csak a szabad és intenzív átalakulások kedveznek a megértésnek, az együttműködésnek és a fejlődésnek. Csak a fejlődőképes és együttműködő emberekből álló kapcsolatok maradnak életben.

Az írásaimban közölt információk kutatásaimra épülnek és a saját véleményemet tükrözik.

Szerzői jogaimat fentartom. Használd nyugodtan, de add meg hozzá a forráshivatkozást is.

Foto: shutterstock