.

Akkor leszel egy élet valódi részese, ha engeded, hogy azonossá válj vele,

egyedül pedig senki légy. Amit magaddal hoztál, arról le kell mondanod.

Az öröm azonban, amit ez az összekapcsolódás okoz,

végig kiséri egész életed, mert ott is fényt gyújt benned,

ahol eddig csak homály uralkodott.

 

Egy messzire vivő tanítás és annak befogadása nem túl egyszerű, de nem is lehet célja az egyszerűség. A tanítónak és a tanítványnak hosszú távon kell együtt haladnia és sokféle közös életen keresztül kell felépíteniük az olyan komplexitású kapcsolódásokat, amik elég pontosak és hatékonyak a fejlődéshez, még pedig mindkettejükéhez. Intenzív folyamatokra, azaz rövid idő alatt óriási információ-mennyiségek átadására és befogadására van szükség és arra is, hogy közben ne szakadjon meg az áramlás, például az önállósodási törekvések miatt. A tanító-tanítvány viszonyban, ahogy a Leader-Follow Modellben szereplő összefüggések leírják, egyáltalán nincs szükség ilyen fajta törekvésekre, csak egyszerű bizalomra. Az ilyen tanítás egyik alapfeltétele éppen az, hogy függetlenek legyenek egymástól, de kapcsolatban is maradjanak. De ha függetlenek, akkor hogyan lehetnek mégis együtt?

Egyetlen fejlődési folyamat sem működhet elnyomó, azaz függőségi viszonyok alapján. A lényeg a jövőbe áthatoló potenciáljuk. Az adás-vétel gyors, pontos és folyamatos. Ez az oda-vissza áramlás közöttük szinkronba kerül és megsokszorozódik, így lézer fénnyé alakul. Lézerfény különböző spektrumú elektromágneses sugárzásokból hozható létre, egyszerűen szólva homogenizálással és sokszorozással. Különböző sugárzásokat minden élő sejt kibocsájt, de kitisztult folyékony kristályként és sokkal intenzívebb hatásokra már lézerfény forrásként is működnek a sejtek. Emellett nemcsak gerjeszteni, hanem kívülről felvenni, megerősíteni és továbbítani is képesek.

A fényátadás

Legalább két objektum szükséges a fény gerjesztéséhez, hogy lézer minőség szülessen. Egymás felé akadálytalan és kölcsönösen érdekfeszítő bioközvetítéseket adnak, így alakul ki bennük és közöttük egy gerjesztő, majd öngerjesztő, fénysokszorozó folyamat. Az ebbe a gerjesztett mezőbe belemerülő minden további, új objektum is magába fogadja ezt és aztán maga is sugározni kezdi, ezzel önálló fényforrássá átalakulva. Egyúttal kialakul a kommunikációs sáv is közöttük, ahol a szokásosnál pontosabb megértés és együttműködés válik lehetségessé. Nem kell a hallható és látható sávon belül maradniuk, ami objektumonként nagyon eltérő és ez akadályozná az átadást közöttük, mert nem a hat érzékszerv határaitól függnek, hanem egy hetedik érzék lép működésbe avagy bekapcsolódik a lélek, a spirituális érzékelés.

Ez egy univerzális, mindenki által fogható sáv, amely a belső, szokásos érzékszervi jelfeldolgozás idegközpontjaiban vagy az annak megfelelő működésekben, a feldolgozás során átalakításra kerül a szokásos hang, fény és egyéb érzékszervi élményekké, de emellett teljesen új, az objektum által addig még sosem tapasztalt és sosem tanult érzetekké és élményekké is. Éppen annyira sikeresen, amennyire az egyéni érzékenység, erőnlét és kitisztultság ezt biztosítja, ami az objektumok aktuális biofizikai állapotától függ. Ez a lényege a komplex működések szintjén zajló intuitív tanulásnak, pontosabban fényalkotásnak avagy spirituális fejlődésnek. Mire tesz alkalmassá ez a spirituális út?

Emlékrögzítés és fejlődés

A passzív információtartalom beépítése azt jelenti, hogy a végletekig feldolgozott, konzerv tananyag betanítása történik meg, nem spontán befogadással, egyszerű memorizálással. Ez önmagában nem ad elegendő képességbeli változást, ezért nem vezethetne fejlődéshez, de a természetben nem lehet elszigetelten létezni, így a fejlődés feltételei más módon, de adottak.

A fejlődés alapja az újonnan beépült aktív információtartalom, ami spotán megváltoztatja a szerkezetet és a funkciót, ezzel új képességet alkotva. Aktív folyamat az átadás, a beépülés és megváltozás, majd az új átalakító képességek megjelenése is, a résztvevő objektumokban.

A természetben minden aktív folyamat sokszorosan összetett, összefüggő rendszerekbe szerveződik. A folyamatosan ható fizikai erőhatások ezeket a rendszereket összehúzzák, majd kiterjesztik és közben megalkotják az újabb kapcsolódásokat. A fizikai kölcsönhatások, mint energetikai mezők, például folyamatosan hatnak az egyes részecskékre és azok mozgás közben minden új összeköttetést megkapnak a születésük pillanatában vagy még azelőtt. Fejlődhetnek az anyagformák és az elektromágneses mezők is, amennyiben aktívan megváltozik az információ-tartalmuk. A komplex rendszerek dinamikusak, folytonos energia-információs átalakulásokon mennek keresztül.

A fejlődés átalakuló és átalakító képességek megjelenését és ezek változását is jelentik. A fejlődés folyamata lehet tudatlan és tudatos, de az egyes lépései mindig aktívak és önkéntesek, együttműködésről van szó. Mi jellemzi az együttműködéseket? Az objektumok közötti energia-információs áramlás akadálytalan, azaz szűretlen és torzítatlan, valamint korlátlanul megengedett. Ismétlődés nem, de hasonlóság és különbözőség határtalanul lehetséges. Nem létezik tökéletesség és stabilitás sem, csak továbbalakulás.

A fejlődési téridő bármilyen alakot ölthet, akár anyaggá is formálódhat. Az átalakulások egyszerű megfigyelése alapján megjelenik az időbeliség jelensége is, az idő, a téridő változásai. A komplexitás további szintjein a téridő szokásos megjelenése már nem ismerhető fel. Olyan is lehet, mint például a töredezett tükrökből álló labirintus világ, ahol tükröződések folytán ugyanaz a forma és folyamat egyszerre jelenik meg sok helyen, és nem mindenhol átjárható, ahol annak látszik. Így létezhet a világban reális realitás, irreális realitás, virtuális realitás, álom realitás, mágikus realitás és így tovább. Így lehetségesek olyan világok is, melyek másképpen néznek ki és számunkra bizarr vagy felfoghatatlan módon működnek, mert például nincsen bennük fény vagy nincsen idő, nincsen anyag vagy tér.

Reálisan és irreálisan létező világok a képzeletben is megjelennek. A képzelet, melyet nem korlátoz az információ részleges vagy abszolút hiánya sem, felfedezheti ezeket a világokat. A fantázia szabad és jóval kevesebb veszéllyel járó terepmunka. E nélkül lehetetlen lenne túllépni a rutin feladatok megoldásán avagy a meglévő tudáson. Ezért jelent veszélyt minden olyan törekvés, ami a képzeletet és a kapcsolódásokat korlátozza vagy tiltja.

Hálózati kapcsolatok és csomópontok

A spirituális tanító-tanítvány viszonyban és a tanításuk tartalmában nincs alá-fölé rendelés, büntetés és jutalmazás vagy versengés és protekcionizmus. A függés csak a dolgok anyagfizikai létében játszik szerepet, de a fejlődési folyamatok ezektől mindenben elrugaszkodnak, mert mező-mező kölcsönhatásokra épülnek. Ezt a függetlenséget írják le az ősi kultúrák iskolái is, mint az anyagi kötődésektől való mentességet. Ennek eléréséhez a hálózati típusú összekapcsolódások adnak lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy ennek a ténynek a tudatára ébredése történik meg minden egyes sejtben. Mit értünk ezalatt?

A mindennel közös egységben létezést, mint aktív és akadálytalan eggyé olvadást. Egyúttal ez az egyetlen lehetőség arra, hogy bármilyenné alakuljon bármely élet és ezzel egyúttal felismerje önmagát mindenben. Nincs szükség például önismeretre vagy önuralomra vagy önkifejezésre, esetleg önszeretetre, és amint ez felismerésre került. A szokásosan elterjedt korlátozottságot és függőséget pedig felváltja az energiainformációs állapot könnyedén fenntartható telítettsége.

A világban fellépő egyenetlenségek okozta túlfeszültségek - a háborúzás és a betegségek helyett a szerelemben és másfajta "lázas" állapotokban tovaterjedve - eloszló és lecsendesülő hullámokká válnak, ha energetikai sűrűsödésekről van szó. Ha pedig információkkal telített csomópontokról van szó, akkor azokban nagy mennyiségű, de kiegyenlítődésre törekvő az energetika is, az információ-áramlások viselkedéséhez hasonlóan.

Az információs csomópontokban minden érthető és megtehető, semmi sem lesz túl sok vagy kevés, egy önfenntartó és önfejlődő világban. Ez jóval túlmutat a szokásos emberi életmódon és átláthatóságon, de nem ritka más élőlényeknél. Mindazoknál is gyakori, akiket a szokásos emberi mérce alacsony rendűnek tart önmagához képest. Valójában a természet nem is tagolódik szét az emberre és a többi élőlényre vagy a szokásos emberi mércével nem élőnek tartottakra. A széttagoltságnak a természetben nincs értelme. Van olyan szempont is, ahol ez érdekes lehetne, de csak kevésre alkalmas, mert olyan mértékben korlatozott tartalommal bír, ami alig használható bármire. Egyszerűen szükségtelenek az ilyen szempontok. Mégis előfordulnak a szokásos emberi gondolkodásban, gyakran, de elhanyagolható értékkel. A gyakoriság nem érték és nem bizonyíték, hanem csak annak a ténye, hogy a tévedések is el tudnak terjedni az információs csomópontokon keresztül.

A csomópontok bármit tartalmazhatnak és a források nagy része az egyszerű módszerekkel alig ellenőrizhető. Kimondható, hogy a tiszta és a torzított forrásinformációk is hatásosak. Ezek a hatások egymással hullámszerűen találkoznak és interferálnak, azaz gyengítik, erősítik vagy kioltják egymást. Semmi egyéb segítség vagy ellenkezés nem lesz az univerzumban ezek miatt. A nagyobb, nem emberi léptékekben egyenlítődnek ki végül és eltűnik minden csipp-csupp kísérlet az építésre és a rombolásra, ahogy senkit sem érdekel kívül, hogy ki mit csinál a hangyabolyon belül. Ott bent a saját szórakoztatásra történik a vigalom és a szomorúság is.

Logikai és intuitív tanítás

Amikor egy megértésbe foglalt, magasfokú rendezettséggel megalkotott információkomplexum, azaz egy ilyen tudás átadása a cél, akkor valahol a két véglet között lehet egyensúlyozni. Az egyik véglet az egyszerűsítés: például a tanítás során rövid megállapítások és kérdések váltakoznak, párbeszédszerűen és ez olyan megértést ad, mint a hántolt, lisztté őrölt mag, azaz semmi sem marad az eredeti információ-komplexumból. Így elvész az eredeti folyamat és nehéz vagy lehetetlen átadni az eredeti forráshoz kapcsolódást, az átadó és az univerzum közötti finom szálakat. Tehát rengeteg többlet-információ vész el ezzel az átadási módszerrel. Emiatt az átadás könnyű és pontos lesz, de a tanítvány fejlődéséhez nem biztosítja a feltételeket, például a komplex kapcsolódásokat.

A másik véglet esetén az átadás előtt nincsen átalakítás, az információ-komplexum egy az egyben, torzítások nélkül íródik át a befogadó tanítvány számára. Hogyan? Ahogy a genetikai anyag, a DNS és az átvivő RNS is tele van olyan részletekkel, amelyek kiegészítik a fő tartalmat, sőt képlékennyé teszik. Tehát az egyszerűen is megfogalmazható tanítás tartalmához járulnak még más, az átadáshoz és az eredetiséghez kapcsolt, nem tartalmi részek is, amik akár sokszoros mennyiségűek is lehetnek a tanítás egyszerű tartalmához képest. Ehhez járul még a tanító és a tanítvány külön-külön is magas minősége, ami a hosszadalmas és intenzív együttes fejlődésük eredménye. Ezt nem lehet csupán az akaratukkal vagy erőszakosan elérni.

Az életben természetesen a kétféle tanítási forma mindig keveredik. Még akkor is így van, hogy keverten fognak megjelenni, ha ezt nem így tervezik. A tanító is és a tanítvány is hibázik, amit korrigálni kell például a végletes egyszerűsítéssel. Persze a hibázást másféle következményekkel teszi az egyik és a másik.

A tanítói láncolat

A tanító-tanítvány helyett még pontosabb és érthetőbb átadóról és átvevőről beszélni, mert akkor még véletlenül sem kapcsolódik hozzá az alá-fölé rendeltség gondolata. Az egyetemes tanítás hálózati, ahol nem függnek egymástól, az információ továbbítása és sokszorozása során is függetlenek maradnak és kapcsolódásuk természete mentes az anyagi tényezőktől, ami időtlenséget és másféle korlátlanság meglétét is feltételezi. Az átadás élményszerű és megvilágosító, minden irányban, oda-vissza. Az átvevő és az átadó is új összefüggéseket fedez fel, teljes átélésben, azaz különböző megváltozott életeket élnek át.

Az átvevő (tanítvány) eleinte az élmény maximális hatása alatt áll. Átéli az átviteli folyamatot és a kapott kompexum sugárzásának hatását, de még nem tudja átadni és egy ideig nem is érti meg. Elültetett csíraként kezd benne növekedni és meggyökerezni az új szerzeménye és mire teljesen áthatja, meg is változik tőle. Ez a változás egyedi, így a tudás, ami benne születik, új és csak hozzá kapcsolódik, azaz ő a független forrása, és ez egy új átadási-fejlődési lehetőséghez is elvezeti.

Új forrásként az átvevő maga is adóvá válik. Így váltakozik az adó és a vevő működése, míg végül ezek egybeolvadnak és egy adó-vevő lesz belőle. Valójában csak adó-vevők léteznek, a minőségük azonban különböző. A bennük foglalt és a rajtuk áthaladó mezők komplexitásának mértékében térnek el egymástól. Ezzel a tanító-tanítvány átalakulási láncolat kialalkult és minden korlátlanul működő, nyitott fejlődési iskolában kialakult, a fentebb vázolt folyamatok következtében és nem valamilyen akarat és érdeklődés miatt.

Hosszú idők folyamán az ehhez kapcsolódó hagyományok is létrejönnek, az univerzális szabályosság miatt és szintén nem akarat alapján. Ezek között található például a szeretet, a tisztelet, az együttérzés, a kérés, az adás, a felajánlás, a hála és a tanítások formái, valamint az ezeket megerősítő és éltető rituálék, dekorációk és ábrázolások. A tanítók láncolatának arcképét és szimbólumait, a velük való élő kapcsolatot, végső távozásuk után is, beleszövik a mindennapi életbe és tanításba. Minőségi tudásforrás és minőségi átadási folyamat nélkül fejlődési iskola és tanítás nem jönne létre, de ez a helyzet nem fordul elő.

Szöveg: Tóth Emese/drtothemese.hu

Foto: shutterstock

Minden jog fenntartva.