Az ember által megszerkesztett környezet egy adott időhöz rögzített. Önmagától nem változik meg, de éppen ezért nem is maradhat fenn. A változások érdekében minden esetben a természetes, élő környezetbe kell belépni avagy vele összekapcsolódni. Ott éppen a változásra vannak korlátlan lehetőségek, a változatlanságra semmi esély.

Mit jelent, hogy az anyag, ez a fizikai forma, tanítható?

Minden anyag egyformán tanítható vagy egyesek jobban, míg mások kevésbé?

Hogyan tanul az anyag önműködően és hogyan lehetséges valamire megtanítani, az ember által?

Mit jelent az, hogy már az elemi anyagok is tanulékonyak?

Az eltérő minőségű anyagok az átalakíthatóságukban is különböznek egymástól. Átalakulásaik folyamatosan zajlanak és lehetnek kis vagy nagy léptékűek, eltérő hatásúak, és akár egy teljesen másik anyaggá is válhatnak. Az anyagoknak eközben megváltoznak a tulajdonságaik, de akár az anyag lényegének minősége is megújulhat. A minőségi változások a természetes képességek megváltozását jelentik. Az átalakult anyag másra lesz képes, mint az eredeti: új tulajdonságokat vesz fel és egyes meglévő tulajdonságokat eközben elveszít. Az anyag a belső lényegének teljes átváltozásakor átalakulhat térré vagy idővé vagy energiává is. Az anyagot megszilárdult térnek vagy időnek is tartják, avagy az energia egy stabilabb formájának, állapotának. Mindenesetre, ez nagyon sok lehetőséget ad az anyagok formálódásához vagy akár ahhoz, hogy mit lezdhetünk mi magunk az anyagokkal, illetve hogy akár a saját anyagunkkal és a saját fejlődésünk érdekében mit tehetünk. Rögtön eszünkbe is juthat erről, hogy az ember ősi és mai spirituális iskolái mennyire hasonló módon állnak ehhez a kérdéshez és milyen érdekes eredményeket érnek el gyakorlataikkal, évezredek óta, az önfejlesztésben avagy a világról alkotott tudományos elképzeléseik kialakításában. De, menjünk tovább.

Az átalakulások mindig fizikai változásokkal járnak együtt, de a kölcsönhatások minőségétől és erősségétől is függ, hogy ezek milyenek lesznek. Pontosabban, az anyag átalakulásaihoz vezető, oda-vissza ható kölcsönhatások energetikai és információs tulajdonságaitól függ a jövőjük. Az a jövő, hogy milyenné fognak válni. Az emberre lefordítva ezt, a kapcsolatainktól és ezek energiainformációs hatásaitól függ a jövőnk, egyenként és együttes rendszerként is. A kapcsolatok fejlesztése és a kapcsolatokon keresztüli fejlődés, létkérdés számunkra is. Lényegében azt jelenti ez, hogy nem lehetséges elzárkózni másoktól, és ez nem is érné meg a fejlődési lehetőségeink meghiúsulása miatt, azonban nekünk kell tudni helyesen alakítani, hogy az egymásra gyakorolt hatásaink megfelelőek legyenek számunkra, még hozzá kölcsönösen, energetikai és információs szempontból is. Lássuk, mi van még.

Az egyes anyagok átalakulási képességei a kölcsönható alkotóelemeik stabilitásától, illetve reaktivitásától függnek. Vannak erős és vannak gyenge energiafelvevő és információfelvevő anyagok. Ez meghatározza a fejlődési lehetőségeiket. Általánosságban, az élőlények igen jó információfelvevők és megőrzők, és a legjobban a szabad energia-információs áramlatok meglétekor fejlődnek jól. Az élettelen anyagok között is előfordulnak igen jó információ- és energiagyűjtők. A víz ebben a tekintetben is ambivalens (kettős természetű) és mind az élő, mind az élettelen tulajdonságokban erős.

A vízen kívül másfajta anyagminőségeknek is szerepe van az anyagátalakulásokban. Ilyen a tűz, a fém, a fa és a nem földi, hanem a kozmikus térben elhelyezkedő, Húr elem (hosszú, fonal vagy kötélszerű és együttesen hálózatokat alkot, a teret itatja át). Ezek az elemek az élő és az élettelen anyagi világokat is áthatják, közösen osztoznak rajtuk. Az anyaggal kapcsolatban kötőerőként vagy feloldó-hasító erőként hatnak. Érintkezve, képesek a különböző anyagokra reagálni és az anyagokat aktívabb reakcióra és átalakulásra késztetni, mind információs, mind energetikai értelemben.

Az anyag önálló avagy természetes tanulása: egy vizsgált rendszer komplex téridejére gyakorolt hatás, az atomi és a szubatomi részegységektől egészen az élőlényeket is magába foglaló masszákig. A tanulás közben az anyag egyre sokszínűbbé, változékonyabbá és információtelítettebbé válik, majd ez az informaciótartalom további változásai által újabb fejlődési ciklusokon esik át. Ehhez a folyamathoz az átalakuló anyagnak időnként valamennyire stabilabbá is kell válnia, amit az önszerveződést biztosító biofunkciók kialalkulása tesz lehetővé. Az információs, azaz a minőségi változások folyamatai idővel csak az egyre erősebb önszerveződő képességekkel bíró anyagban képesek fenmaradni. Az önszerveződés fejlődése tehát igen fontos és egyedenként nézve, az anyag egyik nem látványos, rejtettebb fejlődése, ami a fajok közötti különbségekben mutatkozik meg látványosabban. Az élő anyag fejlődéséből eredeztethető a fajok működési és kapcsolódási határainak nagy mértékű különbözősége is, de ezek az eltérő képességek a nagyobb léptékekben is megvizsgálható rendszerek szintjén összekapcsolódást mutatnak. Mit jelent ez? 

A fizikai anyagnak, illetve a világegyetemnek a határokat átugró, minőségi tanulása, végül az élő szervezetek, az élet fejlődése útján valósul meg.

Az anyag energiainformációs fejlődése, maga az élet.

Az élet az anyag átalakítója.

Az élet képes átalakítani és megtermelni a téridőt, az anyagot és az energiát.

Az élet magasan differenciált információfelvevő és információkreátor. Ez az élet alkotói avagy teremtőképessége.

Az alkotás, minden élő képessége, mégis a hálózati képességekhez tartozik. Ott, a hálózatban alakul ki, de aztán az egyedek is szabadon rendelkeznek vele. Ez az egyén szabadsága.

Az az egyén, amelyik nem képes a hálózatban az egyedisége alapján megújító átalakító munkát végezni, azaz nem rendelkezik az alkotói képességgel, az nem érte el a hálózati kapcsolódáshoz szükséges komplexitás megfelelő fokát és ezért a tanítása időszerű és mindenkinek fontos.

Az alkotás, mint állapot, egy bekapcsolt, gerjesztett üzemmód, amely fizikailag a szerelmi állapottal azonos.

Aki nem képes alkotni, az szeretni sem képes. Aki képes szeretni, az alkotni is tud, csak el kell kezdenie.

Az alkotó ember megvilágosodik és megvilágosítja a világát is. Tanít, jobbá tesz, csökkenti a szenvedést és a butaságot, megszünteti a képtelenséget és a tehetetlenséget, örömet okoz, megújul és ezzel fejlődést hoz létre.

Mi indította el és mi tartja fenn az életet és ezzel az anyag fejlődését is?

Amikor a test információszerző képességének elégtelensége lehetetlenné teszi bizonyos feladatok megoldását, akkor egy idő után mégis sikerül megoldani az ilyenkor fellépő problémát és a feladatokat. Az információ eredetileg is ott volt, de nem kerülhetett felhasználásra, mert például az érzékszervek nem voltak képesek felvenni. Például nem volt látható az emberi szem érzékelési spektrumán belül.

Akkor hogyan sikerült végül mégis, perceken vagy órákon belül megoldani, még az ilyen lehetetlennek tűnő feladatokat is?

Egy univerzális állapotmodell gyakorlati megvalósítása révén szimulálható ez a helyzet és az eredménye. Az úgynevezett expert-operátor gyakorlatok (Alkotója: Borisz E. Zolotov) révén tapasztalhatóvá és érthetővé is válik, hogy az átmeneti információhiány oly módon fokozza az információfelvételt az anyagban, hogy automatikusan bekapcsolódik egy újabb, a meglévőknél jóval szélesebb, teljesebb spektrumú működés, amit a léleknek tartanak, és amelynek nincs is szüksége a test erősen korlátozottan működő érzékszerveire.

Az a változás, ami ezt létrehozza, minden kísérletezőben hasonlóan játszódik le, amit ők egyre erősödő és tisztuló fizikai érzésként és igen érdekes közérzetként írnak le. Olyan, mintha a lábuk magától tudná, hogy hová lépjen és egész testük magától reagálna a helyes módon. Nincsen gondolat, mert eleinte nem értelmezhetők számukra a saját testük történései sem. Eleinte még az sem, hogy a feladatot sikerült-e megoldani, ezért szükség van még egy valakire, aki már járatos az ilyen történetekben és látja az összekapcsolódás jeleit és az információs munka sikeres elvégzését. Idővel pedig már nincsen szükség külső megfigyelőre sem, a feladat és sikeres megoldása is pontosan érezhető, és érthetővé válik.

Mi zajlik ilyenkor fizikailag, a nem látható tartományokban?

Az energia-kölcsönhatások hullámtereinek találkozáskor, érintkezésekor és átfedésekor, például interferencia jelenségek lépnek fel. Ilyenkor látványos változások jönnek létre: erősíthetik, gyengíthetik, kiolthatják, deformálhatják, eltéríthetik, visszafordíthatják, lassíthatják, gyorsíthatják egymást. Ez annyira érezhetővé válik, mint a sűrűbb közegekben érezhető áramlások. A levegő ritka közeg, nem fúj a szél, mégis történik benne valami pontosan érzékelhető. Léteznek másféle hatások is, melyek indukálódnak vagy közvetlenül keletkeznek és melegíthetnek, csipkedhetnek, bizsrgést okozhatnak vagy húzó hatást fejtenek ki. Ez a hatás, ez a tanulás, inkább a mező-mezö kölcsönhatás része, mint sem az anyagé.

Elsődlegesen a mezők fejlődése hordozza az élet feltételeit. A fejlődő lélek is ilyen finomszerkezetű létező. A lélek dinamikus energiainformációs mező tulajdonságú és az anyagi tulajdonsága a mikrolepton részecskéknek felel meg. Ez igen hasonló a vizek felett lebegő párához. Az élők testének víztartalma “felett” lebeg a lélek, mely kapcsolódik a vízhez, a testen belül. (Lélek és lélekzet, ami harmonikus mozgásban van, mint a víz hullámzása, és élővé tesz.). Testünk minden sejtje vizzel telt valamilyen mértékben, ezért minden sejt életet hordoz magában. A legtöbbet a vér és a vérrel telt szervek, mint a szív, a tüdő, a vese hordoz. Közülük is kiemelt hordozók azok, amelyekben a vér gyorsan és tömegesen áramlik, mert a mozgás tartja fenn a vízben a mikroleptonok felvételének és hordozásának a képességét. (A leptonok szubatomi könnyű részecskék, szemben a barionokkal, melyek a szubatomi nehéz részecskék.)

A lélek akkor tiszta, ha nem keveredik más anyagokkal, amikor a sejtvíz és a sejtközötti víz is tiszta. A vér és a szövetek vagy a szervek tisztasága hasonlóan képzelhető el. Ha az élőlény teste tiszta, akkor a természettel avagy az univerzummal akadálytalan a kapcsolata. Ennek a következménye az eredeti fénnyel való közvetlen kapcsolódás. Ez azt jelenti, hogy az élőlény készen áll a megvilágosodásra, ami rövid idő alatt megtörténik. Ilyenkor egy tiszta, igen sűrű, telített mikrolepton mező kezd beszivárogni a testbe, szolid cseppecskék formájában és az élőlény ettől erősebben fényleni kezd. Egyúttal teljesen új életminőséget és tudást kezd hordozni, olyan tulajdonságokkal, melyekkel fáradhatatlanul azon kezd munkálkodni, hogy másokkal kapcsolódjon és együttérezzen. Az átadás a legfontosabb funkciója lesz az életének, eközben sugárzása erősödik és hatására megtisztulás és megvilágosodás kezdődik a környezetében is. Ez egyrészt puszta létezése által is megjelenik, de aktív munkája által hatékonyabbá és öngerjesztővé is tehető: “ragályossá” válik. Ahogy minden gyors tovaterjedés is olyan, mint a fertőzés, amit az aktivitás még tovább növelhet.

A fertőzés-fertilitás eredeti jelentése nemző, sokszorozó képesség. Hozhat fejlődést vagy leromlást. Ezek ellentétes hatású mezők lehetnek, melyek nem tudnak keveredni egymással, csak térfoglalóként kiszorítani egymást és elfoglalni a hordozó anyagokat, a plazmasejteket, a kristályokat. A vízszennyezés így közvetlenül okoz test és lélekszennyezést is. A dezinformációs mezők is gyengítik a víztisztító képességet és a külső mikrolepton mezőkkel való kölcsönhatást is. A megtisztuláshoz megtisztított víz és az erős információs mezők gerjesztése, a tiszta tanító beavatkozása szükséges. A tanító ezen a módon egyúttal gyógyítóvá is válik. A meditáció és minden más fejlesztő gyakorlat, ami a lélek közvetlen bekapcsolódását és ennek a kapcsolatnak a fenntartását eredményezi, messzebbre eltolja vagy ki is oltja a szennyező-károsító mezőket.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az ingadozó energetikai állapot stabilizálódjon és a kimerült állapotok ritkuljanak?

SZIVÁRVÁNYLÉT

Világunkban a tökéletesség fehér fényként van jelen. A fehér fényből megtöréssel létrejövő természetes szivárvány hét színe a földi emberi lét fejlődési lehetőségének teljes spektruma.

A fény természete az, hogy korlátlanul keveredik, ezért a szivárvány együtt fehér, és ha szétnyílik, akkor egyes színei között finom átmenetek vannak, ezért a határai nem élesek.

Az anyag erre csak magas hőmérsékleten kényszeríthető. Az anyagnak a tűzbe - emberi szóval - a pokolra kell jutnia, hogy szabadon összeálljon más anyagokkal vagy az elemeire teljesen szétváljon vagy mássá alakuljon.

Az ember élhet lélekként, a fény útján és testként, az anyag útján. Mindkettőt egyszerre élheti. Testként meghal és szétesik elemeire, lélekként pedig megvilágosodhat, azaz újra fehér fénnyé válhat.

A víz fény és anyag minőségű is, ezért a fény- és az anyagvilágot is összekötő, ebben is kettős természetű. Szabadon keveredik a fénnyel és az anyaggal is. Anyagi és fényszerű vielkedése szerint a víz

• megtöri a fényt, mint az anyag
• belehatol, oldja az anyagot, mint a fény
• tiszta és szennyezett is lehet, azaz bármit képes befogadni, megőrizni – fényt, anyagot, energiát, információt és időt. Képes hordozni őket, és képes reagálni rájuk. Megváltozhat a hőmérséklete, a térfogata, a halmazállapota, a nyomása, a fajsúlya, a színe, az íze, a hangja, a jelentése, a kémiája, és így tovább. Bármilyen formájúvá válhat, és bármilyen anyag részévé válhat. Képes tanulni és tanítani. Képes rombolni és építeni vagy átformálni.

 Amikor a fehér fény olyan anyagba lép be, mint a tiszta víz, akkor abban is megtörik, de valójában még több történik ennél. Megváltozik az útja, és egyszerre három különböző részre válik szét, melyek különböző utakon haladnak tovább.

• Az első része áthalad a tiszta anyagon, ahol belépve, először megtörik, majd onnan kiképve ismét. Annyiszor, ahányszor csak határokat lép át. Ez a fény reakciója a megváltozott környezetre. Ilyenkor először az összes színére szétnyílik, és ha fehér fény, akkor teljes, tökéletes, ezért minden színt és színárnyalatot tartalmaz, ami ebben, az evilági fényben benne van. A szemünkkel látható és a nem látható fény spektruma is benne van. Ha nem tiszta anyagon halad át, akkor nem a teljes spektrum jelenik meg a töréspont után.

• A második része elnyelődik az anyagban, ahová beépülve információt vihet, és ezzel megváltoztatja, fejleszti az anyagot. Átadja az információt, amit egyúttal tovább is visz. Az információ ezzel negsokszorozódik.
• A harmadik része visszaverődik, és legfeljebb csak tükröződik az anyag felületén. Az iránya itt is megváltozik.
• Lesz még egy, ami eddig nem volt. A negyedik fény új lesz. Nem a beérkező fény része, hanem a fény és az anyag együttes hatásaként születik meg. Az anyagban a beérkező fény hatására született saját fény lesz, ami rá jellemzően megmutatja a lényegét. Olyan, mint az emberi cselekvés, de ez a fény mindig igazi, a cselekvésben viszont torzulhat. Ezért a fény fontosabb a cselekedeteknél is. Ezért tudni élni a fényt, élni a történetet és kisugározni. Ilyenkor a fény játszik, nem a test. A testet is a fény mozgatja meg. A test akarata meghal. Nem képes kikapcsolódni vagy szüneteltetni működését, csak meghalni. De az akarat halála az új élet születése, egy harmonikus folyamat által. Az akaratot felváltja a bizonyosság érzése, a tudás és  a nyugodtság és a tettek célszerűvé válása.

A Szivárványt tartják ég és föld összeköttetésének. A tökéletesség, a különbözők közötti híd, a béke megjelenéseként gondolnak rá világunkban. Miért lehet ez igaz, és miért lehet ez a világunk realitása?

 Az élőlények, így az ember lelke is olyan mint a víz. Ugyanaz játszódik le benne a fény vagy az anyag hatására, mint ami a vízzel történik.

A negyedik fény az ember saját fénye. Az eredeti forrástól kapta azt a fényt, amiből ez létrejött. Annak a fénynek és világa anyagának a közös eredménye maga az ember is. Az ember saját fénye csak néhány színre bomlik, amikor megtörik az anyagban, mert az ember nem teljes. Testének anyaga nem engedi be magába a fehér fény teljes spektrumát. Nem képes rá, pedig a hiányzókra is szüksége volna. Ezért az ember élete a találkozásokon múlik, hogy gyűjtse a fényt. Találkozásból születik, szeret, boldog. Átadja a saját fényét, és megkapja a másokét.

Az emberek a szivárvány “egyes” színeiként élnek. Egymástól szedik össze a szivárvány összes színét. Csak így válhatnak egyenként is teljessé. A szivárvány teljes spektruma azonban csak a tiszta anyagba hatolva maradhat teljes. A tiszta vízben, és ilyen a tiszta lélek is. (Boldogok a lelkek, akik szegények, mert mentesek az anyagtól, ezért övék lehet a tiszta fény avagy eljuthatnak a térbe, ami tiszta fényből van. Az anyag nem homályosíthatja el, nem korlátozhatja bennük a fény be- és kiáramlását.)

A tiszta lélek az életben végül ledobja a testet, az evilági hordozóját, és egyesülhet a teljes fehér fénnyel. Ha a lélek nem vált tisztává a test leválásáig, akkor nem tud szabadon elválni az anyagtól, nem szabadulhat meg teljesen tőle. Ilyenkor a testet lassan, szét kell morzsolni vagy gyorsan, el kell égetni. Ennek a procedúrának a neve az embereknél is sokféle.

Ha így már sikerült megszabadulni a testtől, akkor az ember saját fénye és szépsége kiszabadul, és összeolvad a forrásával, az eredetével. Ha azonban így sem sikerült, akkor új ciklusba kerül, és tovább folytatódik a fény-anyag-fény... körforgás.

A fehér fény csak a tiszta, áttetsző anyagnak tud tökéletességet adni. A tökéletesség a teljességet jelenti, az igazi eredetünket, az otthonunkat. Az anyag is a fény fejlődése által születik, sőt egymásnak adnak fejlődést. Mint különbözők, fejlődhetnek egymás által. Ezért létrejött a fény egyik fejlődési tereként az anyagvilág. Mit adott hozzá Valaki a fényhez és az információhoz, hogy anyag lehessen belőlük? Az alkotásnak a fény az anyaga. Az információ a fényből alakul át anyaggá és viszont. Újfajta mozgásba kell hozni ezt a kapcsolatot. Olyan mozgásba, aminek a koreográfiája az anyagok összeegyeztetése és szétválasztása is lehet, a fényen keresztül. Ez a fény játéka, egyúttal az anyag tánca. Ez a gondolatok materializációja. Ez az alkotás a fényen keresztül. És a műsor kezdetét veszi. A mozgásuk alapja: a harmónia megújulása. A szabadság ezzel kapcsolatban azt jelenti, hogy a harmónia sérülhet, és azt is, hogy ez a sérülés kijavítható.

Minden alkotás útján született és születik. Az alkotó a saját képességeit materializálja. Ahogy új képességei születnek, ezekkel újabb elemeket teremt. Ma a világa már végtelen. A világ nem a terjedelmében végtelen, hanem a különböző világai végtelenül sokan vannak, és ezek fejlődése véges vagy végtelen.

Kívánság L.S. születésnapján, 2017

Szabad fejlődést, fehér fényt kívántam számodra minden új világban, ahová majd belépsz vagy amit megteremtesz.

Szöveg: Tóth Emese

Fotó: szerzői tulajdon

Minden jog fenntartva