A test adottsága

Mindannyian rendelkezünk az emberi test szerkezeti és működési alapmodelljével. Az életünkhöz ez a test teljesen megfelelő, az utódok nemzéséhez pedig elegendő ennek a testnek csupán kétféle variációja: a női és a férfi test variáns. Ezzel a kétféle opcióval a közös adottságaink kibővültek. Lehetséges, hogy ez érdekes és vonzó, de lehetséges az is, hogy nem élünk a női vagy a férfi testi jellegzetességeink szerint. Nem kötelező párosodni és családot alapítani vagy egyáltalán nemi életet élni. Látjuk azt is, hogy nem mindenkinek vonzóbb a sajátjától eltérő variáns, sőt lehet, hogy csak a magáéhoz hasonló variáns vonzza. Sok kérdés vetődik fel, melyekből itt csak a töredékét teszünk most fel.

Miért van olyan nagy különbség abban ahogy élünk, ha azonos az alapmodell és a szaporodás módja? Mennyire határozza meg életünk egészét a testi mivoltunk? A szexualitás csak a szaporodáshoz szükséges? Egyáltalán mi a szexualitás és hogyan működik?

Az emberiség köztudottan nem csupán azért él-hal, hogy utódokat hozzon létre. Az élete, a szükségletei és a céljai többről szólnak ennél. Sokféleséget látunk, ami más funkciókat és képességeket is magában rejt, mint amik a testen keresztül felismerhetők. Rengeteg lehetőség adott számunkra, és ezekkel nagyon sokféle és egyenként is nagy bonyolultságú életet alkothatunk.

Minél szabadabban élünk a lehetőségekkel, annál több újabb lehetőség csatlakozik a meglévőkhöz. Az adottságaink mindegyike minőségi változó, így nem korlátozza őket az őket hordozók mennyisége. Ez azt jelenti, hogy ha csak egyetlen hordozóban is megjelenik egy új minőség, annak is van esélye elterjedni az emberiségben. Ez akkor lehetséges, ha erre nem csupán az ivaros szaporodáson keresztül vagyunk képesek. Mi ez a másik mód a továbbfejlődésre? Egy bizonyos fajta összekapcsolódás teszi ezt lehetővé. Minél több különböző hordozó kapcsolódik össze ilyen módon, annál többre lesz képes az általuk alkotott kollektív rendszer, mert ott előbb-utóbb megjelenhetnek teljesen új, úgynevezett hálózati képességek, ha helyes módon kezdenek valamit egymással.

A rendszerek fejlődésének újabb lépéseihez új és új egyediségek, tehát különbözőségek eggyé kapcsolódása szükséges, de a kapcsolódás feltétele a valamilyen mértékű hasonlóság vagy a megfelelés, mert csak ezeken keresztül lehetséges összeköttetéseket létrehozni. Megfelelő például a pontosan egybeillő kapcsolódási szerkezet is. Ez különbözőség ugyanakkor megfelelés is, ezért képesek egymással párt alkotni. Ilyenek például a  különböző nemi szervek és ivarsejtek.

Átadás és következmények

A megteremtődött összeköttetések segítenek együtt maradni és cseréket lebonyolítani egymás között. Ezek a cserefolyamatok eleinte nagyon intenzívek. Sok energia és információ érkezik nemcsak egymás felől, hanem a környezet felől is. Ezek hatására egyre több és aktívabb kontaktus kezd kialakulni. Ez juttat el az együttes fejlődéshez, mint amilyen például a párkapcsolat, és ezért változik meg közben lényegesen a személyes élet is. A további fejlődéshez aztán még nagyon sok új összeköttetésre van szükség, és ez a szerelmi vagy más hasonló állapotokban válik lehetségessé Miért kell ehhez ilyen fajta aktivitás?

Nem fejlődhet ki például egy Buddha sem, ha nincsen egyre több tanítványa és ha nem köti össze őket mindazzal, amivel neki már sikerült összeköttetésbe lépnie, azaz tanulnia kell tanítani és szeretni. Nem fejlődhet tovább az emberiség sem, ha nem képes eggyé kapcsolódni, tanulni, tanítani és szeretni, és ezzel új szintre emelkedni a világhoz fűződő kapcsolatában is.

Élt is nemrég egy ilyen nagyon érdekes és sokak számára nélkülözhetetlen ember, aki erről sokat tudott. Az atomoktól a csillagrendszerekig modellezett jelenségeket, az emberiség előtérben lévő problémáinak megoldásához. Ehhez létrehozott különböző aktív hálózatokat, ahol ezeken lehetett sikerrel dolgozni. Zéró technikai eszközt és önkéntes lelkesedőket használt, a tanítványait. Megmutatta, hogyan teremthető meg teljes értékű együttműködés és nyomában intelligens jólét. A modellező munkák alatt eltűntek a problémák és a konfliktusok, mert létrejött az egyre fejlettebb élet.

Milyen legyen a rendszer?

Az emberek alkotta élő rendszerek is csak akkor életképesek, ha nyitottak és átengedik magukon a nekik szükséges energiát, anyagot és információt, sőt ha ezeket akadálytalanul megosztják egymással vagy ha eleve együtt csinálják. Az ilyen energia-információs áramlások fenntartásába folyamatos munkát kell fektetni, amit éppen a hálózati együttműködések tesznek lehetővé. Ha ez nem sikerül vagy ha ellene tesznek, akkor a paradicsom is pokollá változik.

Minden gazdaságosan és barátian működő társadalom az összetartozás és az együttélés mentén építkezik: szeretnek együtt lenni, értékelik egymás társaságát, hiányoznak egymásnak és sok közös területük van a bőséges személyes szféra mellett. Az aktív közösségi emberek aktívak otthon is. Az információk és ezzel a megoldások is gyorsan elterjednek az ilyen közegben. Van még néhány további feltétel, amitől ez hosszú távon is jól működhet, ami egy ilyen berendezkedésnél sem egyszerű, de ezekről máskor.

Arra több példa van, hogy az elnyomó, korlátozó és elhatároló viszonyok hosszabb távon nem életképesek, mert csökkentik a rendszer és egyedei nyitottságát és rugalmasságát. A túl sok visszatartott és eltorzított információ is növeli az energiaszintet bizonyos részekben, de az nem tud átalakulni, átrendeződni és eloszlani, ezért egyes helyeken nagy feszültségek és erőszakos cselekmények lesznek, míg máshol erőtlenség, ellehetetlenülés. Az ott élők könnyen áldozatul eshetnek az erőszaknak és az információhiánynak. Mindkettő félelmet vált ki. Elszigetelődések jönnek létre, amik a gócos, gyulladásos és elzáródásos betegségekhez hasonlatosak.

Mi hiányzik az emberi bajok megoldásához, azaz végső soron a hálózatépítéshez? Az információval és az energiával való helyes bánásmód hiányzik, ami egyre intelligensebbé tehetné a hálózatokat és annak egyedeit, hogy a fejlődésük során megjelenő képességeiket és potenciáljukat hasznosítani tudják, még pedig katasztrófamentesen. Önmagában ez a helyes folyamat eltünteti és megelőzi a kisebb problémákat és a nagyobb katasztrófákat is. Csak idő kérdése, hogy eltűnjön hatására minden régi rendszerbeli hiba okozta működészavar.

A kapcsolódási szabadság feltételei

Képességeink egyediek. Olyan egyediek, mint az ujjlenyomatok vagy az írisz rajzolatai, de valójában minden porcikánk és a működéseink is ilyen egyediséggel bírnak. Ezek közül van olyan, ami fotózható vagy akár digitálisan is kódolható, de vannak olyan tulajdonságaink is, amiket csak működés közben lehetséges felfedni. Ilyen interakciók jönnek létre az ember-ember kapcsolódáskor is. És mit látunk, ha jól figyelünk?

Ahány ember, annyiféle kapcsolódási képesség és érdeklődés létezik.

És mi ez a kapcsolódási képesség és érdeklődés? Egy nagyon komplex, sokrétű és sok elemű hálózati tulajdonságunkról van szó. Külön elnevezése nincsen csak száma: hetedik érzék. Ennek része a szexualitásunk is. Ezért is mondhatjuk, hogy:

Ahány ember, annyiféle szexualitás létezik.

Ez az, amit látunk a világban és ami a csupán két variációban létező test alapján nem magyarázható és nem érthető, de így már sokkal jobban. A megismerésére pedig egy egész élet áll a rendelkezésünkre, amire szükség is van. Nem elegendő viszont csupán a nemi szervek újszülött kori vizsgálata, ami alapján jelenleg eldöntöttnek gondolják ezt a kérdést.

Kik kapcsolódnak és hogyan?

Kik vagyunk? Ha az emlékeink határoznak meg minket, ahogy ezt többen állítják, akkor ez a valódi identitásunk? Vagy ez csak az, amit annak hiszünk? Nem túl rossz megközelítés, hiszen az emlékeink is egyediek és a kapcsolatainkról szólnak, de ez mégsem lesz elegendő. Amik vagyunk, azt mindig egy bizonyos korlátozott módon éljük meg. Akinek például nincs zongorája, arról sosem derülhet ki, hogy zseniális zongorista lehetne. Csak az emlékei nem elegendőek, hogy ezt megtudhassuk.

Valójában mindaz határoz meg minket, amivel rendelkezünk. És olykor ezek hiánya is meghatározó lehet. Akár tudunk róla, akár nem. Akár volt alkalmunk látványosan működtetni, akár a háttérben maradt. Ha azonban elvennénk valamit ebből a háttérből, mégiscsak számítana és idővel megváltoznánk emiatt. Egészen felismerhetetlenné is válhatnánk. De elveszíteni valamit önmagunkból, mégha azt látványosan nem is használtuk fel, mindig tragikus dolog többé-kevésbé.

Miért mondhatjuk ezt? Azért mert egyenként is nagyon komplex rendszerek vagyunk, azaz nemcsak az emberekből álló rendszerek egészét alkotja sokadalom, hanem minket egyenként is. Az jellemző ránk is, ami a dinamikus rendszerekre, hogy bármilyen apró változás az egészre van hatással. Átalakító hatása van minden kapcsolódás létrejöttének, megszűnésének vagy megváltozásának is. Ideális esetben. Lehetséges azonban az akadálytalan működés helyett a változások korlátozottá válása és leszűkülése is. Ilyenkor a kapcsolatok egyre karakteresebbé válnak a problémára és egyre egyszerűbb jellegzetességek veszik át az egyén korábbi összetettségét. A hasonló problémák tehát egyre hasonlóbbá változtatnak minket, de ez nekünk nagyon nem jó. Ilyen például az érdekviszonyok szférája vagy a betegségeké, ahol már nincsen szabad és természetes élet, csak döntések és nyögések. Ez már egyáltalán nem kedvező a minőségi folyamatok képződéséhez a civilizáció szintjén sem.

Csak a szabad reakciókat engedve nem szabunk határt az újabb kapcsolatoknak, az újabb elemek csatlakozásának, hogy a rendszer nyitott, rugalmas, változékony legyen és fejlődőképes jövőt hordozhasson. A folyamatos telítődés és a gyors reakciók hatására az emberi rendszerekben is létrejön a hálózati tudat és a hálózati lélek. Ezek együttesen alkotják a hálózati szellemet. Ennek megjelenésekor a csoportos tudat is megszületik avagy a felébredt állapot. Az eredményt "szent szellemnek" is nevezik. Ha valamiben, akkor ebben hasonlítunk a teremtő képére. Ezt a képet nem a külső megjelenésünkben találjuk meg. Bármely forma alkalmas rá, ha az egyedek így rendeződnek össze. Ezt a rendeződést és a vele járó állapotot nevezik szeretetnek. A legkisebb hagyományos emberi előfordulása a kétszemélyes kapcsolat, tehát legalább ketten kellenek hozzá. Univerzálisan is hasonló: a szeretet legalább két objektum alkotta rendszer, ahol felépülhet, hogy mindketten tudnak adni és kapni egymástól, azaz képesek akadálytalanul együttműködni.

A szerelem hatósugara

Az ember-ember kapcsolat tehát sokkal többről is szólhat, mint szeretni vagy gyűlölni egymást. Többről szólhat, mint családban élni vagy magányosan. A szeretet tehát maga is szent, mert magasabb szerveződést tesz lehetővé, mint hálózati képesség és mint ilyen univerzális, azaz "mindenható". Bárkit meg lehet szeretni hálózati kapcsolaton keresztül, mert ott már készen vannak hozzá a feltételek. És bár a technika világából ma még ismertebb a hálózat fogalma, de a természet rendszerei mindig is hálózatokba rendeződtek. Az emberi test maga is hálózatok összessége, ezért képes a nálánál nagyobb komplexitás szintjein is élni: a többi emberrel hálózatokba rendeződni és más, nem emberi, sőt akár a technikai hálózatokhoz kapcsolódni "wireless".

Ez a fajta élet nem csak az emberiségnek lehetséges. Körülöttünk is minden hálózati kapcsolatban van egymással és az ember is része a sokkal nagyobb hálózatoknak, melyek az emberi társadalmakon jóval túl mutatnak. Még akkor is így van ez, ha az ember olykor megpróbálja teljesen figyelmen kívül hagyni ezt a tényt. A társadalmaink még nem ismerték fel ezt, mert nem képesek rá a saját korlátaik miatt.

Mi történik egy hálózat létrejöttekor? Egyesülés jön létre a rendszerek valamennyi bonyolultsági osztályában, az emberi szemmel látható és a nem látható tartományokban is. Először az energia- és az információs mezők határa mosódik el a kapcsolódó felek között és elkezdenek egymással "keveredni". Ezt követi a testek találkozása és szinkronba kerülése, ami még erősebbé teheti a mezők áramlásait. És ha lehetséges, akkor a genetikai anyagot hordozó mezők és testek is egyesülnek. Jól ismert hogyan és hogy mivé válnak végül. Ez még csak három szint, aminél jóval több szerepelhet. Végül robbanásszerűen váltanak át együtt egy teljesen másik életre. Nem adminisztratívan, hanem a saját létezésükkel.

Hétköznapi, mégis vitatott témák

Egy “heteró” férfi szerelembe esik egy “transzvesztita" nővel. Egy másik "heteró" férfi “leszbikus” nőként szeretne szerelmeskedni a “heteró” barátnőjével, de előre tudja, hogy ez neki nem fog tetszeni. Vannak, akik még azt sem tudják, hogy mi az amit éreznek, ha másokkal találkoznak? Kik a heterók? Kik a homók? Kik a transzok és kik vannak még? Milyen hasonlóságok és különbségek lelhetők fel?

A fiatalok aggódva és kíváncsian tanulmányozzák önmagukat, amikor elkezdődik bennük. Nincs könnyű dolguk. Egyszerre kell megérteniük a felnőtté válást, a viselkedésváltásokat, az élettani testi és lelki változásokat. Nem kapnak hozzá elegendő példát és útmutatást. Gyakran nem találnak magukhoz hasonlót és ez teljesen összezavarja őket. Elkezdenek kísérletezni, figyelik a saját és a mások önkéntelen reakcióit. Amikor a hivatalos duális verziókon kezdenek túl látni és azon túl is érezni valamit, akkor alaposan megijednek, hogy velük valami baj lehet. Meglátják, hogy ez nem tűnik csupán duális világnak, de ebben az életkorban már nem látnak tisztán, mert elég tapasztaltak, hogy féljenek a következményektől és féljenek kérdéseket feltenni.

Amit a társadalom nem képes kezelni, azt betiltja, legfőképpen a kiskorúaknak. A tanulmányaik ezért nem készítik fel őket arra, hogyan alkalmazzák tudásukat és a nemtudásukat az életben. Például azt, hogy létezhetnek sokkal bonyolultabb dolgok is, mint amit eddig megértettek. Nem magyarázható például a dualitás segítségével minden természeti jelenség, csak a duálisan is megjelenő jelenségek. Tudomást szereznek legalább 4 alapvető fizikai kölcsönhatás fajtáról és a világuk máris érdekesebb képet mutat. A duális nézet viszont, csak napot és holdat, fényt és sötétséget, pluszt és mínuszt, nőt és férfit lát, de minden mást homályban tart. A realitás sosem csak ennyi vagy ilyen egyszerű.

Milyen alaptudásra lenne szükség a nemi életről?

Egy új működés beindulása a szervezetben újfajta kölcsönhatások létrejöttéhez vezet, ami sok új és váratlan, hol kellemes, hol kellemetlen érzésekkel és testi jelekkel jár. Előbb-utóbb az újfajta kapcsolat is megszületik, amire alkalmassá váltak és akkor kezdenek kiderülni a dolgok. Segítségül elmagyarázhatók az emberi kapcsolatok törvényszerűségei, valamint a barátság és a szerelem alapmodellje. Hozzákapcsolhatók a természetben és az emberi életben előforduló analógiák. Így lehet nem vakon, hanem intelligensen és önállóan is megkapaszkodni valamibe, amikor majd a nehéz dolgok történnek vagy még jobb megelőzni őket.

A felnőtt nemzedékek szégyenlőssége és tudatlansága helyett szakértelmet lenne jó felmutatni és akkor bőven lenne kihez fordulni tanácsért és segítségért. Ehhez azonban meg kell győzni a fiatalokat, hogy ez a hozzáértés és segíteni akarás létezik. Persze ez ma még utópia.

Ami még mindig erősen tartja magát az a tévedéseken alapuló kényszer. Ezek közül az egyik legnagyobb problémát a nemi hovatartozás kérdésköre idézi elő, mivel az szorosan összefügg önmagunk azonosításának a kérdésével is. Lehetünk-e kiegyensúlyozottak és elégedettek ennek megértése és elfogadása nélkül? Elfogadhatjuk-e, amik vagyunk, ha a társadalom nem fogad el minket és megtiltja, hogy olyan magánéletet éljünk, amire egyedülien vagyunk képesek. Az önkutatásról és önfejlesztésről még kevesebb szó esik, mint a szexualitásról, és az egészet összekeverik a karrier építéssel és a társadalmi érvényesüléssel. Pedig az ősi kulturális és spirituális iskolák alapvető célja éppen az önmegvalósítás, mind a mai napig, és nem véletlenül. Ezen keresztül jutnak el az önzetlenséghez és a felébredettséghez is.

Az emberi test csupán két alapverziójának elismerése és a csak ebből szőtt elképzelések kiterjesztése az életünk egészére és az emberi együttélési szabályokra, például a párkapcsolatokra, a természetben törvénytelenségnek számít. Ez csak abban a társadalomban tehető meg, amelyik nem ismeri fel a saját természetbeliségét. Ebből azonban csak ultrahiányos elképzelések és hozzáállások jöhetnek létre, amik nem képesek megrajzolni az emberi élet lényeges vonásait. Emiatt sérülnek folyton az emberek az írott és betanított társadalmi szabályozás terhei alatt. Egyszerűen lehetetlen folyton és minden esetben ezek szerint élni.

A természeti törvényeket csakúgy átírni az értésük nélkül és megsérteni őket a következmények felmérése nélkül? Ezzel mi magunk sérülünk meg. A testek kifejlődése női, férfi és más variánssá (és ezek nem tévesztendők össze egyes létező fejlődési rendellenességekkel) fontosságában nem helyezhető az ember mivoltának többi része fölé vagy elé, különösen a hálózati tulajdonságok elé nem. De miért van ez a tévedés és még sok más hasonló? 

Egy kis fejlődés-genetika

Magzatként az életünk női testben és női jellegű kezdéssel indul el, azaz eleinte mindenkinek női belső nemi szerve van és csak később indul el belőle a férfias jegyek fejlődése. Mitől olyan egyértelmű, hogy a teremtés férfi kezdéssel indult, ha a természetben ez épp fordítva működik? Az ominózus "oldalborda" a kromoszóma egyik szára lehet? Nem többet, hanem éppen kevesebbet és ezzel egyúttal mást jelent férfinak lenni, mint nőnek? Az X nemi kromoszóma a hiányzó szár miatt Y-á vált, de a  női kezdés megmutatja, hogy az X-ből lett az Y. Ez a kérdés persze csak feltevés, de mégis, ha így volna, akkor ez mit jelenthetne? Mi volt előbb: a tyúk, a kakas vagy a tojás?

Előbb volt a tyúk, aztán a kakas és végül a tojás? Vagy volt egy tojás, amiben ketten voltak? Vagy két tojás volt? És így tovább.

Genetikailag azt látjuk, hogy a féllábú X és teljes X is kell a nemzéshez. Y-nak van valamije, ami X-nek nincsen, ami csak hónapokkal később válik láthatóvá, de egyúttal egy nagy hiánya is van. Ezen különbségek miatt van szüksége Y-nak X-re és viszont, hogy aztán közösen hozzanak létre  valakit, aki egy fejlődőben lévő univerzumban potenciálisan fejlettebb lehet náluk.

És mi történik, ha például két XY szereti meg egymást? Semmi gond, mert megvan mindenük, amitől életképesek. Képesek közösen új életet építeni, képesek hálózatban élni, azaz szeretni, csak éppen együtt nem szaporodnak testileg. A test azonban nem a hálózatban fontos. A test révén történő átadás csak a fejlődés egyik módja a többi mellett és ezt a többit ők is megoldják. Milyen érdekes!

Az ivaros szaporodáskor az utódtestbe csak a fele kerül be a kromoszómáknak. XY-ból X vagy Y mehet át, XX-ből pedig az egyik X, így az utód már lehet XX és XY is. És ők keverednek egymással, apai-anyai keveredéssel lesz teljesen új XY vagy XX, tehát nem lesz tisztán nő vagy férfi, mert már sokszorosan kevertek. Nem csupán testi átadás zajlik azonban ilyenkor az utód számára, hanem az utódkezdemény először csak mezőként kezd létezni és benne is szerelemként zajlik le az őt megalkotó folyamat. Aztán az ivarsejtek is fuzionálnak, létrehozzák az új genetikai ötvözetet, és ezzel létrehozzák az utód testének alapját, akit XX képes a saját testében, mint egy inkubátorban nevelgetni, de nemcsak a testében, hanem a saját teljes rendszerében, ami nemcsak a testéből áll. Ez biztosítja az emberi élő anyagmassza fennmaradását és szükségszerű átalakulásait. Egy másik pár csupán a mezőben hoz létre új életet, de testet nem alkotnak hozzá, ám ezzel az emberiség fejlődik általuk is.

Duális és teljes világok

Térjünk még egyszer vissza az előbbiekben már leírtakra, mert igazán nagyon bonyolult a valóság és bizonyos válaszokra még szükségünk van róla. Egy részét megerősítjük most és még hozzáteszünk valami kicsit.

Számít-e az, hogy a babában ott él valami az anyából és az apából is? Nagyon úgy tűnik, hogy igen. Nem láthatunk tisztán csak nőket és tisztán csak férfiakat, ebben is kevertek vagyunk. Például egy adott ember gondolkodása férfi, a lelke női, a teste férfi és még ott van, hogy milyen kapcsolatokat képes létrehozni, de ez nem csupán a nemisége alapján fog működni. Van aki bármelyik nemű testi és más variánsú társba bele tud szeretni. Van aki szinte senkivel sem tud szerelembe esni vagy csak nagyon ritkán talál ilyen társat magának. Vannak, akik csak a test külseje alapján tudnak párt választani, náluk ez a domináló feltétel. És Isten? Ő mind egyszerre? Lehet, hogy pán szexualitású?

Nézzük meg más módon is ezt a kérdést. Miért látunk ilyen sokféle kapcsolatot az embernél és a többi élőlénynél is? Azért például, mert az utódnemző célt kivéve minden más feltétele meg van a kapcsolatoknak, ezért könnyen kapcsolódhatunk egy másik emberhez. A természetes reakciókon alapuló kapcsolatoknak egyébként sincsenek adott céljai, ezek nem érdekviszonyok, hanem csak létrejönnek, mert ez lehetséges és olykor szükséges is. Az univerzum komplexitása pedig ezzel is tovább növekszik.

És miért vannak köztünk sokan olyanok, akik aszerint választják a kapcsolati partnereiket, hogy a test szexualitása női vagy férfi, esetleg az számít, hogy az a test egy homo- vagy egy heteroszex valakié? Miért nem mindegy, hogy milyen a test vagy miért nem csak az számít, hogy akarnak-e éppen utódot? Miért választ hetero kapcsolatot az is, aki éppen akkor nem vagy sohasem akar utódot? Nem kellene pedig védekezniük a nem kívánt fogantatástól, ha így is jó lenne nekik. De nem így van. Valamiért nagyon is lényeges szempont lehet olykor, hogy milyen a test és legalább annyira meghatározók a rejtettebb tulajdonságaik is, amik csak az interakciókban fedik fel magukat.

Sokan azt hitték korábban és egyesek még ma is úgy vélik, hogy ez a dualitáson jóval túlmutató sokféleség valamilyen fejlődési vagy viselkedési hiba lehet. Még az ezekkel járó szerelem szentsége sem változtatott a véleményükön, tehát az, hogy ezek a "genderek" is igazán szeretik egymást. Miért van bennük ez a taszítás és ellenségesség? Miért nem értenek egyet ezekkel a természetes jelenségekkel vagy miért nem tartják természetesnek a tőlük különbözőket is? Hol van a hiba ebben a mi hálózatunkban, hogy itt nem csupán szeretni, hanem gyűlölni is tudják egymást, akár ismeretlenül is? Ez még ugyanaz a rendszer? Ezek valamilyen hiányosságok vagy torzulások benne? Hogyan jöhetett létre ilyesmi?

Találhatunk magyarázatokat, de nem kötelező elfogadni őket. Arra jók ezek, hogy kísérletezzünk és megpróbáljuk megérteni, amit meg kell. Semmi baj a sok kérdéssel. Ha piszkálgatjuk velük magunkat, akkor jóval többet tudhatunk meg, mintha nyugton maradnánk. Tisztelet a kivételnek.

A szexualitás multiverzuma

Miért jöhetnek tehát létre azok a szexualitások is, amik nem kényszeríthetők bele a duális elképzelésbe? Gondoljuk át még egyszer, hogy az emberi esszenciánk és az egyedi esszenciáinkat is hordozó ivaros genetikánk lényege az új ötvözetek megjelenése a világban. Az anya és az apa kromoszómái kereszteződnek, mintegy ölelkeznek egymással és kicserélik egymás közt egyes szakaszaikat. Ez egy igazi "önzetlen" átadásnak tűnik, de nyilván az a lényeg, hogy mi lehetséges. A kromoszómák reagálnak egymásra, mégpedig szabadon, teljesen természetes módon. Most nem számítjuk bele ebbe a gondolatba, hogy jelen lehetnek zavaró tényezők is, amik akár teljesen meg is akadályozhatják ezt. Mondjuk éppen nincsenek ilyenek.

Az anya és az apa kromoszómái testek, amik majd az utód testi nemére lesznek hatással, de tapasztaljuk, hogy az ember nem csupán test. mert a testet is anyag, energia és információ alkotja, de a testben lévő energiainformációs áramlások létrehoznak más anyagú és szerkezetű "testeket" is, melyek emberi szemmel nem láthatók, de emberként is érezhetők. Vegyük úgy, hogy ezek sugárzások, amiknek a forrásai vagyunk és vannak még másod vagy harmadlagos sugárzásaink is, amiknek csupán a hordozói vagyunk. És lehet még valamink, amit léleknek neveznek. És még más is lehetséges, amit másképpen tudunk tapasztalni.

Egyszerű modellt alkothatunk a meglévő tapasztalatainkból, ami a női-férfi, jin-jang vagy más nézőpontokat is tartalmazhatja. Például képzeljük el, hogy az embernek van teste, lelke és szelleme, ami lehet nő és férfi minőséggel telített. A szülők szerelmekor ezek is keverednek egymással, már sok nemzedék óta. Így létrejöttek a hibridek, akikben keveredik ez a kétféle minőség. Sok variáció jött létre. Például lehet az ember fiának férfi teste, női lelke és férfi szelleme, de ezek másképpen is keveredhetnek. Ezt a kevertséget folyton tapasztaljuk.

Ehhez a variábilis triászhoz más minőségek is társulnak, ezért az eredmény sokkal többféle, mint az eddigiekből következhetne. Például az, hogy kinek érzed magad: nőnek vagy férfinak vagy valami másnak. Ez fokozatos érzés vagy teljes, azaz lehetsz-e átmeneti vagy csak ez vagy az lehetsz? Nem ezt vagy azt látjuk, hanem azt, hogy lehet teljes és átmeneti is: vannak biszexuálisok és sok másféle átmeneti és más kevert szexualitások is.

A kinek érzed magad mellett pedig még az a minőség is lényeges lehet, hogy kikhez vonzódsz, bár gyakran úgy tűnik, hogy ezek is összefüggnek, de mégsem mindig így van. Tehát lehet, hogy direkt nem függnek össze. Ezzel még tovább bonyolódik a helyzet és még többféle szexualitás lehetséges. Ez már 5 tényező avagy belső feltétel abban a modellben, hogy milyen szexualitások létezhetnek. (1. test, 2. lélek, 3. szellem, 4. kinek érzi magát, 5. kihez vonzódik - és mindegyik keverten lehet nő és férfi minőségű, ha csak a férfi-nő minőséget nézzük. És ezek is mind keverednek, mert az apától és az anyától is származnak, tehát nőtől is és férfitől is, akik szintén kevertek voltak már.)

És mi van, ha nemcsak női és férfi minőség létezik, hanem másfélék is? Például elemekhez hasonló minőségek, mint a tűz minőség vagy a víz minőség. Ezekről az ősi indiai iskolák tartanak fenn nagy tudásrendszereket. Legalább 5 elemi minőséget tartanak számon és számos alminőségüket. Ezek is szerepelhetnek a szerelem létrejötte, mélysége és tartóssága meghatározóiként. Rengeteg mindenből áll össze, hogy kik vagyunk és kire hogyan reagálhatunk. Lényegében nem mi döntjük el, csak megérezzük. Persze aztán dönthetünk másképpen is, de az érzés azért ott lesz.

A párválasztás

Párválasztáskor a hetero (testileg férfi szeret nőt és viszont) heterót választhat, de ez sem mindig stimmel, hiszen a test önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy megszeressék egymást. A heterók is különböznek egymástól, és a homók sem egyformák, ezért a test egyiküknek sem lesz elegendő a szerelemhez. A homók olykor megpróbálkoznak hetero választással is, de hiába élnek együtt kiderül, hogy nem működik. Miért? Mi a lényeg ebben? Nem minden hetero vagy homo lesz megfelelő egymás számára. Mintha a test csak elfedné a lényeget, hogy mire kellene vágyjunk. Mintha az elvárások és néhány tapasztalat alapján próbálnánk meg kikísérletezni és eldönteni a párválasztást. Mintha akár a gyengeségeink vagy az erősségeink alapján vagy akár vakon keresnénk kiegészülést. A hetero addig keres heterót, amíg úgy nem véli, hogy megtalálta, de ha közben kiderül, hogy ez egy nem megfelelő hetero vagy valaki másféle lett, akkor már úgy véli, hogy ez nem lehetséges számára. Ugyanez a helyzet, ha társadalmilag nem stimmelnek össze. Vagy harcolnak egymásért vagy szétválnak.

Ennek az össszes természetes és nemtermészetes, hanem eldöntött választásnak és a sok hűhó szükségességének egyik cáfolata a kísérleti úton létrehozott szerelem, ami ugyanolyan valós, mint a spontán. És mert a modell univerzálisan működik, ezért bárkik között sikerrel létrehozható, csak eleinte be kell hunyni a szemüket, hogy a látvány ne zavarhassa meg őket abban, amit érezni kezdenek. Akár csupán perceken belül. Mit tapasztaltunk ilyenkor?

A hetero megszerethetett egy másik heterót, mintha homók lennének és két hetero vagy két homo megszerethette egymást akkor is, ha maguktól ezt nem tették volna. Egy teljes vegyes csoportnak pedig minden tagja is megszerethette egymást egyszerre. És ezeket a hálózati eredményeket nagyon sokszor és évtizedeken át meg lehetett ismételni és persze különböző módokon hasznosítani. Azután mindenki a természete szerint élt tovább és sokkal könnyebben találta meg a saját párját. Érdekes?

Hasonló volt a barátságok létrejötte is. Bárkik baráttá válhatnak vagy baráttá tehetők, csak ne tudjanak róla, hogy ha a másik az ellenséges klán tagja, mert akkor nem akarják. A saját beleegyezésük és aktív együttműködésük nélkül ez sem lehetséges.

Konklúzió

Egyszerűnek tűnik azt mondani, hogy ahány ember, annyi szexualitás létezik. Sokkal egyszerűbb, mint az alapján élni, hogy csak kettő vagy három vagy néhány van és haragudni a világra, ha mégsem úgy néz ki. Egyszerre vagyunk univerzálisak és egyediek, egyszerre élünk hálózati és magánjellegű életet. A szexualitás egyedi leírhatósága azonban csak egyes esetekben válik szükségessé. Ilyen esetek a szexualitás egészségügyi helyreállítása és szabályozása is. A többi mehetne szinte magától, ha megértjük a sokféleségét.

Mi engedhető? Mi egészséges, elfogadható és mi nem? Hogyan orvosoljuk a szexualitás meggyengülését? Mit kezdjünk a nemi erőszakkal? Hogyan tegyük élvezhetőbbé és veszélytelenebbé a jövő generációk számára a szexualitást? Hogyan biztosítható hozzá az egészség? Mi legyen a szerepe és a pozíciója a társadalomban? Hogyan ismerjük fel a visszaéléseket? Hogyan tudjunk meg róla többet és hogyan adjuk tovább ezt a tudást? Mit jelent a szexuális fejlődés vagy a szexualitáson keresztül megvalósuló fejlődés? Kell-e tudnunk, hogy milyen nemű Isten?

Utószó

A helytelen és félrevezető gender-elméletek és gender-megkülönböztetés, sok más mai problémával egyetemben, a jövőben az emberiség hálózati evolúciójában látszik megoldhatónak. Mégis kimondhatók addig is azon elvek, amelyek a helyes irányba vihetik az emberi törekvéseket. Az egyik így fogalmazható meg:

Az egyetlen valóban helytelen szexualitás: a visszaélés és az elnyomás formáinak elkövetése.

Az itt és máshol megjelent írásaimban közölt információk mindegyike a saját kutatásaimra, munkáimra épülnek és kizárólag a saját véleményemet tükrözik. Szerzői jogvédelem alatt áll valamennyi itteni vagy bárhol máshol, a nevem alatt megjelent tartalom is. Használd nyugodtan, hivatkozva a szerzőre, rám, vagy egyszerűen add meg a forráshivatkozást.

Szöveg: Tóth Emese/drtothemese.hu

Fotó: Kevin Shine/shutterstock