Nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e szabaddá válni,

hanem az, hogy miért nem hiszünk benne.

Amint ezt megértjük, hagyni fogjuk magunkat szabadon reagálni.

(A szabad reagálásról)

Ha tudod, kit tisztelsz, akkor azt is tudod, kit nem.

Ha tudod, kit szeretsz, akkor azt is tudod, kit nem.

Ám ha éhezel, akkor a tiszteleted és a szereteted is változni fog,

és amíg nem uralkodsz magadon, aligha leszel bármitől is jóllakott.

(A nemszabad reagálásról)

Mitől vagyunk ilyenek?

Valamennyiünkről elmondható, hogy amilyennek érezzük éppen olyannak avagy annyira megfelelőnek tartjuk önmagunkat. Érzéseinkre építve cselekszünk és ezzel változásokat indítunk el: megpihenünk vagy hangulat keltő programokra megyünk, új ötleteink támadnak vagy elégedetlenné válunk és véleményt alkotunk, vágyunk, akarunk, új erőre kapunk. Képesek vagyunk tudatosan is változtatni az egyes jellemzőink erősségét, de csupán az érzések alapján többet nem tehetünk. Ilyenkor visszaeséseket tapasztalunk, amikre egy teljes átváltozás után nem kerülhetne sor.

Mitől születnek az érzéseink?

Az érzések, abban az általános értelemben mint a közérzet (testi érzés), a hangulat (szellemi érzés), az érzelem (lelki érzés), valamint a hozzájuk kapcsolódó és őket értelmező gondolatok, mind az élettani határok között tartott, változó állapotok következményei. Röviden: az érzéseket állapot-változások hozzák létre és tartják fenn.

Hogyan váltunk állapotot?

Az eredeti állapot-változás keletkezésében nem szerepelhetnek okként csupán az érzések. A túl sokat emlegetett "lelki okok" és a "fejben eldőlő okok" tudatos reagálások nem okok, hanem következmények. A tényleges okok az érzéseket és a gondolatokat is megelőzik, nem tudatosak és közvetlenül csak az új állapotokat hozzák létre.

Összefoglalva:

1. Az érzések tudatos reakciók, ezért nem lehetnek eredeti okok, csak következmények.
2. Az állapot-változások nem tudatos reakciók és nem eredendő okok, de közvetlenül hatnak az érzésekre.
3. Az állapot-változások eredeti oka valamilyen külső, tőlünk függetlennek vehető tényező, amely hat ránk.
4. A külső hatás azért jön létre, mert valami számunkra új kapcsolódott hozzánk.
5. A kapcsolódásból származó új energia-információs áramlás indítja el az állapotunk megváltozását.

Megállapíthatjuk, hogy a tudatos részünk változását a nem tudatos részünk megváltozása indítja be, a másokkal való kapcsolódás révén, még ezelőtt, hogy erről tudomást szereznénk.

Mi mozgat minket valójában, amikor mozgásunk eredeti oka nem a saját tudatos akciónk?

A tudatosulás folyamatai

Valaminek a tudatossá válását általában egy hosszabb, előző, nem tudatos folyamat okozza. Ez a megelőző folyamat eleinte kicsi ahhoz, hogy eljusson az agykéregig vagy ha mégis eljut oda, akkor ott nem vált ki jelentős reakciót. Miért van az, hogy így indulnak be a dolgok egy élő szervezetben?

Az agykéreg operátori funkciókat lát el, amihez a már feldolgozott információkat kell megkapnia és ez időbe kerül, közben pedig történhetnek hibák a feldolgozás során. A közvetlen ingerlés pontosabb lenne, de ezt gyakran elnyomja a belső zajosan nyüzsgő élet, azaz gyakran erősebbek az agyhoz befutó belső saját ingerek, mint a külsők. A közvetlen ingerek ráadásul értelmetlennek vagy oktalannak tűnnek eleinte és sokszor csak kellemetlen közérzetet és ellenkezést okoznak a szervezetben, mint például az időjárás mindent átható változásai. Idő kell, amíg rájövünk, hogy mi az egyes "panaszaink" jelentése.

Például egyes gyulladásban lévő ízületek fájdalmassága felerősödik a hidegfronti hatás közeledtére. A direkt, azonnali nem tudatos feldolgozás és reakció gyors: az erek összeszűkülése, hogy a hőleadást a hideg ellenében mérsékelje. A már amúgy is pangó keringés miatt azonban az ízület oxigén-hiányosabbá válik és ez fájdalmat okoz. A tudatos részünk eleinte csak fájdalmat érez és annak a helyét, de idővel megtanulja, hogy ez a fájdalom számára az időjárás hidegre fordulását jelzi.

Közvetett úton viszont, amikor a feldolgozott információs állomány agykéregbe kerülése útján nyerünk tudomást valamiről, akkor a periférián kezdődik el az érintkezés és ezek az első vonalbeli érintőpontok reagálni kezdenek, a képességüktől és az energiaszintjüktől függő érzékenységgel, azonnal vagy később. Ez a reakció nem más, mint egy változási folyamat, ami egyúttal a rá ható másik objektummal történő kapcsolatfelvétel és beinduló energia-információs adás-vétel is.

A közben keletkező változások belső feldolgozásra kerülnek, ami időt vesz igénybe. A komplexebb feldolgozás pedig még több idő és csak ezután van rá lehetőség, hogy a saját készítésű információs massza bekerüljön az agykéregbe. Eddig a részig egy automatikusan végigfutó, nem tudatos történés zajlik és általában csak innentől, az agykéregbe jutástól kezdhetünk tudatosan is foglalkozni az üggyel, és innentől akár tudatosan hibázhatunk is, azaz dönthetünk, hogy mit gondolunk róla és mit teszünk vele.

A tudatosuláshoz valójában még ennél is több kell. Általában a kapcsolat közben zajló adás-vételi folyamat megfelelő ideig tartó felerősödése vagy többszöri megismétlődésének összegződése válthatja ki a tudatossá válást. Sőt, valószínűbb, hogy a legtöbbször mindkettő szükséges: az erősebbé válás és az ismétlődés is. Erről azonban mit sem tudunk és később sem fogunk tudni, mert nem képződhet róluk emlékünk, hiszen a memóriában tárolás is csak a tudatosulás után működhet.

A tudatosulás inkább a tanulási folyamatok és a tudatosan használt memória miatt fontos, de a valódi okokhoz sokkal levésbé jutunk el ezen a módon. A valós okok jelen voltak már korábban is és esetleg továbbra is jelen vannak és hatnak, de önmagukban nem sok közük van ahhoz, hogy mit kezdünk velük. Ez már rajtunk múlik és olykor eléggé vakon, csupán az érzelmeinkre, gondolatainkra, hangulatunkra és közérzetünkre hagyatkozva reagálunk, tehát bár tudatosan, mégis tudatlan módon. Az agykéreg tehát nem sokra elég ha túlzottan rá akarunk támaszkodni. A tudatosság elérésére ennél jóval komplexebb lehetőségek is vannak és ez már túlmutat az egyszeri hétköznapi tapasztalatokon.

Az idegrendszer valóságnál egyszerűbb működését láthatjuk abban is például, ha többször látunk valakit egy tömegben. Kimutatták, hogy nem emlékszünk vissza rá, mert nem tudatosul bennünk egy tömegnyi ember mindegyike. Aztán ha újra és újra látjuk, de már különböző, más környezetekben, egyszer csak felismerjük és onnantól emlékezni fogunk rá később is. Egyes kísérletek szerint egy ilyen első felismeréskor valójában már legalább hatodszor találkoztunk és láthattuk egymást, de azt hisszük, hogy most találkoztunk először. Ez a jelenség, hogy valami nem tudatosul, pedig már megvolt a kapcsolat, az agykéreg szempontjából küszöb alatti inger.

Ugyanez látszik akkor is, amikor egyetlen kulcs-mondat olvasása kapcsán szinte megvilágosodás érzéssel érkezik az új megértés. Valójában már korábban is elérhetővé váltak az ide vezető információs morzsák, melyek akkor még elfelejtődtek és nem sikerült őket számontartani, de egyszer csak a rejtett zugokból összeállnak és megértésre segítik azt az egy újabbat, ami éppen akkor jött szembe. Szóval egy végeredményt kapunk meg ilyenkor is, aminek már bőséges előzménye lehetett. Még egy példa. A betanítás-belenevelés  szintén így éri el a hatását, még pedig egyszerre akár egész tömegeken is. Inger-töredékekből végül összeáll az elrejtett egyszerű üzenet vagy a sokszor ismételt küszöb alatti ingerekkel érik el, mert a tudatosulás küszöbértéke alatti hatások ott lapulnak és időre pontosan aktiválhatók. Ha pedig egyszer csak elszabadultak és minden oldalról ugyanazt a klisét hallod, akkor még ha addig sikerült is kimaradnod ebből, onnantól mégis hitelt adsz majd neki vagy észrevétlenül vésődik beléd, mintha mindig így lett volna. A következő nemzedék pedig már az anyatejjel kapja.

A realitás elérése

Miért magyarázzák ezt a hatást teljesen másképpen is, úgy mintha nem is létezne? Azért, mert a beszédet és a többi tudatos reakciót veszik alapul, mint kezdő lépést és a látványos felületi változókat vizsgálják. Egyes kísérletekben és terápiákban is ezekre igyekeznek hatással lenni. Éppen a tudatos reakciókat célozzák meg, - mit érzel, mit gondolsz, mit tettél - ezeket oknak beállítva, pedig a realitás töredékes és deformált a belső feldolgozásban és a tévedések avagy a hibázások éppen itt történnek. Mi a probléma, ha a tudatos részt vizsgáljuk csupán?

A nem tudatos részeken a hibák is reálisak, azaz a valós problémákat tárják fel. A tudatos reakciók ellenben nem csak valós információkat mutatnak, hanem kitaláltakat is, melyeket valósnak tüntetnek fel vagy valósnak hisznek. Miért hiszünk sokan mégis ebben az útban? Valószínűleg azért, mert sokkal logikusabbnak és megismerhetőbbnek tűnik. De ez csak egy felületes, hamis fikció. Miért is?

Amikor a beszéd hangjai eljutnak a címzetthez, valójában már lezajlott egy-két kommunikációs csúcs, csak nem verbálisan, hanem mező-mező kölcsönhatás útján. Minden szereplő tud tehát már mindent és reagált is rá, öntudatlanul. Esetleg már távolról, hosszú ideje zajlik ez vagy akár röpke percek alatt lezajlott, például egy csúcsforgalmi helyzetben. Mire elkezdik elmondani egymásnak, amit gondolnak, már tele van fikciókkal és javában zajlik a konfliktus. A beszéd sem zajlik önmagában, a mezők közben is kapcsolatban vannak és viharzanak: a hullámok tele vannak elektromos feszültséggel és a közös mezőben az interferencia egy kaotikus állapotban jön létre. Kölcsönösen tüzelik és végül teljesen meggyengítik és összezavarják magukat és egymást.

Ami közös bennük, például a "haragos" rezgések, felerősödnek, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz a térben. Még az értelmetlenné vált, szétesett jeleknek is erős, zavaró érzelmi hatása van. Ez a zajszerűség erősödik, ezért már saját magukat sem "hallják". Ez további, egyre erősebb feszültséget kelt. Azok, akik különösen érzékenyek erre, törekednek a távolságtartásra és a minél kevesebb kontaktusra azokkal, akikkel feszült a viszonyuk. Egyesek pedig mindenkitől távol tartják magukat túlérzékenységük miatt és legfeljebb messziről támadnak, közelről nem bírják elviselni. Akiben pedig kialakul a nagyobb teherbírás, könnyen bocsátkozik közelharcba, gyorsan jön a támadókedv. Ez egy útvesztő játéktér íratlan szabályokkal. Ha belemégy, sosem szabadulsz belőle. Nem itt és nem ezen szabályok szerint lehet végleg megoldani a problémákat. Erről szó volt már részletesebben, például a játszás egyetemességéről szóló, szintén itt közölt cikkben is.

Közbevetés

Kell ezeket tudnunk a szabadsághoz? Mindjárt meglátjuk, hogy hogyan lehet nem adagokban, sok év alatt, hanem egyszerre megérteni valamit. Megértés nélkül semmi értelme nem lesz, még tudatos emléke sem marad. Ha a fentieket figyelmesen olvasva jutottál el eddig, akkor érthető lesz az is, hogy egy olyan írást, ami végigvezet egy megértési úton és nem csak szavakat és hangulatos mondatokat dobál rád, akár hatszor is el kell olvasni. Minden újabb olvasással előbukkannak újabb részei, amik eddig elbújtak, mert csak küszöb alattiként tudtak benned élni. Emiatt lesz olyan érzésed is, mintha most először olvasnád vagy mintha csak most értenéd meg igazán. És csak aztán jönnek elő a távolhatások is, amikor tovább olvasva az egymástól távolabb leírt részek is összekapcsolódhatnak és egyesülésükből újabb információs rétegek épülnek fel még teljesebb összefüggésekkel. Ez az olvasó saját, aktív fejlődési folyamata és pontosan eddig érdemes is eljutnia, mert csak innentől teheti magát szabaddá a forrástól, hogy még tovább lépjen.

A szabadság ott kezdődik el, ahol nem torzítottad el és nem lett hiányos benned az információ, hanem egyre telítettebb összegzésként értőn viszed magaddal. Emiatt lesz rád megújító hatása, új fejlődési folyamatokat, új irányokat és lehetőségeket indíthat el benned, az információ forrásának szándéka szerintieket, de másféléket is. Mi másért lenne érdemes átadni valamit önzetlenül? De honnan tudható, hogy önzetlen a szándék? Vagy hogyan tehető hasznossá az információ, megtisztítva az önző szándéktól is? Ezek is érdemes kérdések, amiken önként vagy önkéntelenül, azaz saját valódi érdeklődésből gondolhatunk tovább.

Mik a valóságos okok?

Lényegében Anyag, Energia és Információ (AEI) áramlás okoz minden változást. Elindul valamilyen AEI komplexum és a továbbiakban változások jönnek létre benne, amint találkozik más AEI féleségekkel, akikben szintén történik emiatt valami, tehát kölcsönhatásba kerülnek egymással. Ezen a szinten nem számítanak például az olyan felosztások, hogy élő és élettelen természet, dolog vagy történés. Minden hat mindenre, kölcsönösen. Vizsgálhatunk fizikai, biológiai és sok más kölcsönhatást is, ahol nem csak az ember az emberre, vagy az élő az élőre hat, hanem a környezet, az időjárás, a helyváltoztatás, a szinek, a rezgések, a formák, a hangok, a történések is hatnak.

Minden kölcsönhatásnak van eredendő oka,  ahogy a tetteinknek, a gondolatainknak és az érzelmeinknek is. Minden történet eredetileg akarattól független, nem tudatos AEI-komplexum változásként indul, azaz akaratlan avagy öntudatlan állapot-változásként. Egyszerűen az történik, ami van.

Az ember a saját állapotának a változásait érzi, azaz csak saját magán keresztül kaphatja meg a világot is. Mégis megkaphatja a világot, teljesen tisztán, ha nem torzítja el, miután megkapta. Kaphatja többé-kevésbé eltorzítva is egy közte és a forrás között lévő torzító átadón keresztül. Ettől jellemző "látása" lesz. A kibocsátó sugárforrás tiszta, az átadás pedig lehet tiszta és teljes, vagy lehet torzító és veszteséges. Ennek megfelelő lesz a hatása is. Közben átformálódhat a test, a működések vagy más részek is. A formálódás szétterjedése is okozza, hogy az eleinte rejtett avagy lappangó folyamatok végül kisebb-nagyobb idő múlva észrevehetővé, majd uralkodóvá válnak.

Első lépésben egy adott objektum a megváltozó önmagát és aztán indirekt módon a változó világot is felismeri, majd ennek az ismeretnek a használatával él tovább. Ezt nevezik általánosságban vagy biológiailag tudatos életnek. Spirituális értelemben a tudatosság mást jelent: a világhoz, benne a többiekhez való szüntelen önzetlen és együttműködő kapcsolódás megértését és megélését, mint a teljes egység aktív megerősítését. A társadalomban ellenben az a tudatosság, ha megtanulsz a saját akaratod szerint, úgynevezett kiérett felnőttként élni, de valójában ha megtanulsz az érvényben lévő szabályozások szerint élni.

A biológiai, a spirituális és a társadalmi tudatosság egymástól lényegesen különböző értelmű elképzelések a tudatosságról és ez az eltérés leginkább a látókör tágasságának és léptékének eltérése miatt áll fenn. A kisebbtől a nagyobb felé haladó sorrendben:

1. általános (biológiai)
2. átszabályozott (társadalmi)
3. teremtő (spirituális) 

Megelőzheti-e a tudatosság az okot?

Igen, lehetséges. Ez az akarat zónája. Az akarat megelőzheti az aktuális lehetőségeket és ebből lesz a realitáson végzett erőtevékenység. Mi történik ilyenkor? Jönnek egy nem illeszkedő lépéssel és aktívan deformálják vele a realitást. Ez nem feltétlenül az a bizonyos forradalmi változásokhoz vezető lépés, hanem mondjuk türelmetlenség és a szükségesnél kisebb tudás. A tudat persze sokféle módon dolgozhat, például a fantázia vagy akár a múlt alapján is. Nézzük:

Fantázia alapján: reális, irreális, abszurd, groteszk, avantgarde stb., sokféle módon lehet így dolgozni. A kérdés mindig az, hogy van-e elegendő képesség és más alapfeltétel a megvalósításhoz. Ha vannak és már csinálják is, akkor meg is valósulhat, de hogy ez hogyan illeszkedik a környezetéhez, az már egy másik kérdés. Ha nem illeszkedik akkor nehéz lesz vagy nem is lehetséges hosszabb távon fenntartani, és ezt például az elvégzett munkára jellemző hibáként fogják értékelni. A realitás ilyenkor szokásos ellenállását eközben erővel törik meg. Ha ellenben a realitáshoz illeszkedésre nagy hangsúlyt fektet, akkor nevezik tudományos vagy igazolt fantáziának.

Múlt alapján: az így végzett átalakítás szintén nem illeszkedik a környezethez, mert elavult információk alapján hozzák létre. Ez számtalan problémához vezethet. Az erőltetett megvalósítás leginkább a társadalmi tudatosságra jellemző: célkitűzés, szervezés, határidő, termelés, kimerülés, nyereség, veszteség.

Álom-realitás alapján: igen érdekes módozat, mert ezen keresztül a tudatos és a nemtudatos részek harmonikusan együttműködhetnek és kiegészíthetik egymást, ami meghatványozza a lehetőségeket.

Spirituális értelemben a tudatosságban nincsen elrugaszkodás az Egységtől, ezért nincsen versengés sem. Tudott, hogy minden szakadás vagy eltévelyedés reálisan hibázáshoz vezet, ezért együtt érdemes haladni, hogy ne legyenek szakadások. Maga a megvalósítás nem dologi vagy életszínvonalbeli, hanem belső ügy. Nem egy időpont, hogy mit és mikorra kellene elérni, hanem egy szabad utazás, ahol hagyják a természetes folyamatokat felépülni, megélni és az eredmény az összeolvadás. A spirituális úton járás a hibázás és konfliktus nélküli utazásra tanít. Nem kell sietni, minden magától a helyére kerül, aztán újra elmozdul onnan, de mégis mindent áthat az egyetemesség érzése. Ez a hálózati tudat és hálózati élet zajlik még a teljes egyedüllétben is, ahol az összeköttetések hatására kölcsönösen átalakulnak és egyre bonyolultabb hálózattá válnak. Ez társadalmilag végtelenül egyszerű és érdektelen életnek látszik, mivel alig látható a "kívülállók" számára.

Mitől változunk?

Tegyünk fel néhány kérdést most, hogy elrugaszkodhassunk egy ősi, de ma is forradalmi elképzelés felé:

Szabad lehet-e az akarat? Szabadság születik-e abból, ami ellenkezést győz le? Lehet teljes tudása az embernek a realitásról? Szabad az az ember, aki jól tud élni? Mit kell tudnia ehhez és mit kap meg általa?

A részletesebb válaszokhoz tovább kell mennünk, de kezdjük el újra az elejéről, hogy ..az emberi érzések születése az állapota következménye, amikor az éppen megváltozik."

Merre változhat meg egy állapot?

Az állapotok változásának fő iránya kétféle lehet: az egyik irányban felépülés és fejlődés zajlik, a másikban leépülés és szétesés. Mindkettő sok változással jár.

Milyenek a felépülő állapotok?

Felépüléskor egyre több új Anyag, Energia és Információ lép be a rendszerbe, például egy emberi testbe, és ott felhalmozódik. A test anyaga megújul és úgy változik meg, hogy egyre rugalmasabb, tömöttebb, fiatalosabb lesz. A test energiája úgy változik meg, hogy meglévő képességei felerősödnek, vonzó hatású és fáradhatatlannak tűnő lesz. Az információtartalom megváltozása pedig további minőségi átalakulást eredményez a test anyagában és energetikájában is, emiatt a testnek még több képessége és hozzá még nagyobb potenciálja lesz, hogy használhassa őket. Valójában a három minőség - AEI - szinkronban változnak és együtt hozzák létre a test újabb és újabb, teljesen megújult és megváltozott életét.

Hogyan jöhet létre felépülési folyamat?

A potens test anyagának fejlődése, avagy az anyag fejlődése az új információ bejutásával veszi kezdetét. A természetben az információnak erős szerepe van, ezért egy apró tömegű anyagon belül létrejött jelentéktelennek tűnő mennyiségű információ-változás is óriási átalakítást végezhet. Gondoljunk csak az információkban telített, azokat hordozó genetikai anyagra a sejteken belül, ami tömegének hatványozottan sokszorosára van hatással és ezért benne a legkisebb mértékű egyetlen új változás is teljesen átformálhatja az egész testet, a fejlődése korai szakaszában vagy később, óriási hatással van az életminőségére. Vagy jussanak eszünkbe a sugárzások, melyekben alig van anyag, az információt szinte csak energiaforma hordozza. Ez is elegendő az anyagátalakításhoz vagy egy élet átformálásához.

Az anyagok potenciálja egyszerű esetben az energiatartalmukat jelöli. Aztán ez a tartalom eléri a maximumot és a test már nem tölthető tovább. Hogyan tehető mégis potensebbé az anyag?

Az információ beépülése az anyagba energiaigényes folyamat. Az új információ lekötődik az anyagba és a vele érkező energia is ott marad vele, tehát mindkettő elnyelődik. Az anyag ettől lényegesen megváltozik. Mi az anyag lényege? A szerkezete és a működése a lényeges és ezek összefüggnek egymással. Ez a jellegzetesség már az anyagi építöelemeknél, például az atomoknál megmutatkozik. Látjuk, hogy minden atom abban különbözik a többitől, hogy az őket felépítő anyagok más szerkezetet hoznak létre, amiben az is szerepet játszik, ha több van a hasonló alkotórészekből. A többlettől nem az atom mérete nő csupán, hanem teljesen megváltozik a szerkezet, valamint ezzel a minősége is. Mindnek egyedi, csak rá jellemző képességei és energiatartalmai lehetnek. Ezen belül lehetnek gerjesztett vagy alap energetikai állapotban, de attól a minőségük, azaz a képességeik nem változnak meg lényegesen, csak gyengülnek vagy felerősödnek. Az információtartalom növeli meg a lehetséges maximális energiatartalmukat, tehát az energiatároló kapacitásukat is. Így az anyag egyre potensebbé tehető. Ez alól az ember sem kivétel: új információ reális beépítésével potensebbé válik és új képességei is születnek.

És ha tovább építjük képzeletben az Univerzumot, akkor egyre több különböző atomot építünk össze és az anyag fejlődési útját követhetjük nyomon, amiben meglátjuk az Élet általunk ismert megjelenését is. Az élet pedig nem más, mint a dinamikusabban változó, egyre tovább épülő AEI. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az anyag fejlődése maga az élet, még pedig energia-információs rendszerben, ahol a komplexitás növekszik. Az anyag energia-információs tartalma határozza, hogy mi lesz valamiből vagy valakiből.

A beépült, képesség-változást okozó információ hatására az anyagszerkezet és az energiaszint is megváltozik. Ennek felismerésével a dolgok jól osztályozhatók a bonyolultságuk alapján. Ez nem egy merev kategorizálás, pontosabban nem csupán a hasonlóságok és a különbségek felismerése, hanem a képességek fejlődésének az útja válik láthatóbbá ezen keresztül.

Akkor bonyolultabb egy objektum a másiknál, ha minél többféle hatásos átalakító képessége van, ami azt is feltételezi, hogy mind nagyobb potenciállal rendelkezik. A potenciál itt nem csupán testi erőt jelenthet, hanem a potensebbnek az életben több lehetősége van a változások tiszta vételére és torzítatlan adására, valamint ebből következően a kapcsolódásra és a következő átváltozásai könnyebben zajlanak.

Ha csak sok testi erő van, tehát energetikai potenciál növekedés lép fel, akkor attól deformálás jöhet létre, például szét lehet törni egy másik testet vagy akár felrobbanthatod magad. Ha pedig információs potenciál növekedés is történik, akkor új átváltozások, azaz fejlődési lehetőségek lépnek fel és meg lehet változtatni, megjavítani egy másik világ működését, vele összekapcsolódva. Ez persze egy végtelenül leegyszerűsített modellje a realitásnak.

Mi jelent az Élet fizikailag?

Az Élet ekvivalens az Anyag-Energia-Információs komplexum változásával. Az emberek azt látják élőnek, ami az emberi szervezet változási dinamikájához hasonló. A kőzetek ideje nekünk túl lassú, nem látjuk, hogy élnek-e. Valószínű, hogy számunkra a hozzánk képest túl gyors élet is felfoghatatlan.

Az Anyag, az Energia és az Információ egymásba átalakulhatnak, ezért jöhet létre fénysebesség, gondolati és más távolhatások, látható kapcsolat nélkül. Ez a három minőség (AEI) azért alakulhat át egymásba, mert valójában egyek. Így minden, amit alkotnak élő, nemcsak egyenként, hanem mindenségként is. Ez nem csupán filozófiai, hanem fizikai realitásként is elképzelhető. Gondold át, hogy eszerint egy összhatás részecskéje, következménye és oka is lehetsz, még ha nem is veszed észre ezeket az összefüggéseket. A létezésben elfoglalt helyed megtervezettnek tűnhet és kiteljesedésben lévőnek, mint aminek épp eljött az ideje. Ez újabb kérdésekhez vezet:

Mi ez, ha nem valamiféle örök létforgás, ahelyett az elképzelés helyett, hogy valószínűtlenségek sorozata nyomán létezel? Esélytelen a létezésed vagy biztosított volt a születésed? Megmagyarázható a létezés akkor is, ha nem láthatjuk közvetlenül az összefüggést létezésünk és az előtte történtek között? Ősi iskolák tanítanak gondolkodni és választ kapni hasonlók kérdésekre.

Az élet fejlődése olyan, mintha képesség-építést jelentene. A hozzávaló építőanyagok pedig itt vannak és itt voltak, átalakultak és közben a kicsiből nagy, a nagyból kicsi lett. Kezdetben talán csak információ volt (Ige, ami megmondja milyen cselekmény legyen). Az információ önmagában elképzelhető lehet kiterjedés nélküli fizikai jelenségként, egy pontként, ezért úgy képzelhetjük, hogy egyetlen pont is tartalmazhatta, de persze lehetett több pontból álló is. Amikor hozzáadták az energiát, akkor kezdett széttolódni és lettek benne sűrűsödések, amik az anyag kezdeményei lehettek. Így már egyre több dimenziós kiterjedései is lehettek, miközben mozgásba lendült. Potenciálisan tehát már az információ is hordozhatta az anyagot, még pedig sokféle variációban. Csak idő kellett az átalakulásokhoz, mert vélhetően nem egyetlen villanással kerültünk a mai helyzetbe. Ez egy izgalmas történet és nem biztos, hogy pontosan így játszódik vagy hogy ez az egyetlen lehetséges forma.

Mi okozta az idő és a tér létrejöttét? Feltehető ez a kérdés is, de a fizikai mezők kiterjeszkedési és megszilárdulási folyamatai együttesen létrehozhatnak és mozgathatnak is tér-idő szerkezeteket, ezek ugyanis mind az energia, mind az anyag tulajdonságai lehetnek. Az információ önmagában elvileg nem igényli ezt a minőségi jellemzőt, tekinthető önmagában mindennek és semminek is. Potenciálisan a puszta információ mindenség, valójában önmagában üresség, ami mindenséggé változhat. Feltételezhető, hogy létezhetnek üresség állapotok és üres elemek is. Az 1990-es években foglalkoztak már ezzel. Elképzelhetők elméletileg másféle világok is, ahol például kevesebb van valamelyik alkotórészből vagy hiányzik valamelyik vagy éppen többféle alkotórész van.

Milyen a leépülő állapot?

A leépüléskor egyre kisebb AEI komplexumok lesznek és az előzőkhöz képest egyre korlátozottabb állapotok alalkulnak ki. Az emberi test például felpuhul, tónustalan, gyenge lesz. Az energiája kevés, ezért a kedv és a képességek elégtelenné válnak. A közérzet, a hangulat, az életfunkciók, a képességek gyengülnek, ébren és iker-életünkben az álmodáskor is.

Mitől jön létre leépülés és mi a Halál?

A leépüléshez nem kell sok. Egy adott AEI-komplexum környezeti kapcsolódásainak megszakításával szerkezeti és funkcionális felbomlás okozható. Emberileg elegendő hozzá az egyszerű félelem is. Mi a félelem? Hogyan néz ki ez az élet? Képzeljük el, hogy ott vagyunk egy olyan világban, ahol már nem kapható újabb információ a realitásról, amiben élni kell. Ez elég félelmetes. Igen eléggé az, ha megértjük, hogy nem vakok vagyunk például, amikor az információ mégis csak ott van valahol és kitapogatható. Itt most nem szerezhető meg az információ semmilyen módon, hiába látunk, hallunk, tapintunk, és közvetett módon sem lesz meg. Hogyan lehet így élni?

Lehet gyártani egy ideig a hiányzó információk helyett képzeletbelieket, amivel elviselhetően kitöltjük az űrt, mert egyáltalán nem szeretjük a lyukakat és a bizonytalanságot. A valóság elvesztésének azonban mindig megvannak a hátrányai. A csupán elképzelés alapján történő cselekmények a valós környezetbe egy nem odaillő létezést hoznak, amit erővel kell betolni oda. Ez viszont igen erős korlátokat állít fel a kapcsolatokban, az eredmények elérésében és fenntartásában is. Ez az élet nagyon megterhelő és mindaddig nehéz marad, amíg fel nem adják a fuldoklást, hogy azután az élet folyása a maga természetes módján sodorhassa végre őket a megfelelő mederbe.

Azok vagyunk-e, amit magunkról gondolunk?

Minél erősebben éljük át gondolatainkat, érzelmekkel átitatva, annál kézzel foghatóbbá válhatnak. Aztán ezt próbáljuk hozzáadni a világhoz. Hogyan? A belsőben bármi lehetséges, amire képesek vagyunk. Amit teljes hittel el tudunk képzelni, arra általában tényleg képesek lehetünk. Ez mutatja meg, hogy mit érzünk önmagunkról és nem azt, amit tudni vélünk. Amit érzünk, az lehet, hogy ott van a jövőben, de amit tudunk, az már megtörtént a múltban. Az átéléssel egy reálisan élő belső világot hozunk létre magunkban. Az elképzeléseink szerint alakítható és rombolható. Ami ebből belül teljesen megvalósul, az hamarosan hatással lesz kifelé is. Mintha megszületve elkezdene kiszabadulni belőlünk, aztán találkozik a külvilággal és hatni fog rá.

Ugyanez érvénesül belül is. Egy pontból, egyetlen információ-morzsából is kiindulhat a szétesést megerősítő gondolat. Akár csak azért, mert tévesen ítéljük meg a realitásból felénk áradó akciókat vagy akár azért, mert túl sok vagy túl gyenge a hatás kívülről. Ez vezető szerepet tölthet be információs akcióként vagy reakcióként. A legtöbbször azonban reakcióról van szó, mert a világ gyorsabb nálunk, ezért elsődleges információforrás és mi csak kullogunk utána. Amikor azonban hibázunk, akkor a hiba forrásaként generálunk saját információt és ez hat a nagyobb rendszerre, amire az "kénytelen" reagálni. Ez tehát támadásként zajlik le és konfliktusokat okoz.

Minél több a konfliktus a két realitás között - belső és külső között - annál gyorsabb a torzulás, majd ennek szélsőséges esetében a szétesés, mindkét oldalon. Kívül a nagy területen a nagy tömegben elnyelődhet, de belül túl erős lesz és teljes megsemmisüléshez vezethet.  Ez a Halál, az utolsó mozdulat, egy lehellet, ami az elernyedő testből távozik. Az sem zavar meg minket ennek elfogadásában, hogy a fejlődés is halállal ér véget, mert egy fejlődési szakasz végezetével van lehetőség átmenni egy új minőségbe, egy magasabb osztályú bonyolultság zónájába, ahol több energia és információ áll rendelkezésre a léthez. Ez egy földi életen belül is bekövetkezhet, akár többször és észrevétlenül is, még a test szokásos halála előtt.

Egy emberi élet lezárulásakor a test lebomlik, mert egy új, másféle élethez másfajta test tartozik, mivel az anyag szerkezete és funkciója egyazon létezés két formája, mely egymással szorosan összefügg. Van persze olyan variáció is, hogy még javában tart a fejlődés adott szakasza, de a test sajnálatos módon hamarabb szétesik, mint hogy az objektum befejezte volna az átlépési folyamatig tartó változást. Ekkor a félkész struktúra összeesik, az új funkció még nem létezik, és az élet magja oda megy át, ahová tartozik, vagyis marad a saját osztályán belül és majd újra kezdi a fejlődést egy másik, hasonló AEI tartalmú testben.

A változás optimum elve

A természet az optimumra törekszik az első kísérletben. Ha ez nem sikerül, akkor a második kísérlet veszi kezdetét, ami a természetben mindig nagyobb és hosszabb próbatétel az elsőnél, mert az optimális elérési út helyett egy másik, de kedvezőtlenebb lehetőséget kell megragadni. Az optimálisból nincsen több, csak az az egy volt, de megoldás még sokféle lehet. Ennek az analógiája például a sebgyógyulás is. Elsődleges, ha komplikációmentesen, a legrövidebb időre és tökéletesen összeforrt, alig látszik a hege. A másodlagos sebgyógyulásra azért kerül sor, mert a gyógyulás során komplikációk léptek fel, ezért csak később, nehezebben és tökéletlenebbül gyógyul a seb és a hege is látványosabb.

Ilyen analógia számtalanul található, vagyis amikor a különböző, egymástól függetlenül működő jelenségeknél azonosságot figyelhetünk meg, majd ezt a felismerést további más területeken is megkeressük. A társadalomban önkéntelenül megmutatkozó jelenségek, főleg a nagyobb léptékekben szintén "alá vetik magukat" a természeti törvényeknek. Bizonyos dolgok lehetetlenek a természetben és ugyanezek a társadalomban sem lehetségesek, hiába is erőltetnénk őket. Ha tehát találunk valamilyen érdekes, számunkra új összefüggést, akkor kereshetünk hozzá analógiákat és sokkal jobban meg fogjuk érteni, hogy miért létezhet.

Az Emberi nézőpont

Emberként élünk meg minden elmozdulást, érintkezést és a létezés minden egyes más momentumát. Állapot-változásaink a külső-belső hatásokra adott reakcióink, átgondoltak vagy gondolattalanok, de reális válaszok és törekvések részünkről az elmozdulások megváltoztatására. Amit pedig e reakcióinkról gondolunk, az általában csak a korlátozott tudás és az akarás okozta torzítás, de szintén reakciókat okoz bennünk, amiből sosem születhet helyes azaz valósághű megértés. Ez esélyesebben alakulhat ki egy minket megfigyelő külső szemlélőben, aki megláthatja a tévedéseket.

Akkor talán szemléljük meg magunkat kívülről nézve is?

Előfordulnak ilyen iskola-feladatok is. És azért iskola-feladatok ezek, mert egy tanító vezetése nélküli csupán önkontrollal nem sokra lehet jutni velük. Ehhez olyan iskolára van szükségünk, ahol tanulhatunk tisztábban élni. Egy új felismerés nem a kezdők szerencséjén múlik. Nem is a sokat gyakorlottakén. Nem is a szerencsén. Az összekapcsolódási képességen múlik, hogy egyszercsak rendelkezésre állhasson.

Ez egy megnyugtató állapot, amelyben nem vagy egyedül és ami alkalmassá tesz valami újra, ahol megszülethet a szabad reagálás lehetősége. Mi alapján reagálsz egyáltalán, ha még nem is látod? Érzések, megérzések, sejtések és megbízható külső segítségek alapján. E tanulási procedúra híján valójában nem tudsz semmi lényegeset tanulni és értelmezni avagy beépíteni az életedbe. E nélkül a tanulásra alkalmas állapot nélkül nem tudsz mást tenni, mint memorizálni a tanítás általad már el is torzított töredékeit. A reális tanulás, azaz az információszerzés tiszta állapota egy-egy információs felvillanás, erőlködés nélküli azonosulások. Olyanná válsz, amit tanulsz.

Mit jelent a szabad reakció és hogyan sajátítható el a szabadon változó állapot?

Szükséges hozzá, aki ezt már tudja. Aki tudja, az már így él. Úgy tanítja meg, hogy időnként összekapcsolódsz vele és egyfajta fúziós folyamatot épít fel, amiben átáramlanak a különbségek kettőtök között. Ez a kapcsolódás nem lehet kényelmetlen, mert akkor korlátozóvá válik. Tele van meglepetéssel, ha valóban akadálytalan, mert amiről még nem tudsz, arról gondolkodni sem lehet, azt nem tudod akaratlagosan elzavarni és eltorzítani sem. Tisztán és egyszerűen kapod meg, utólag fogsz rájönni, hogy mi mindent. Ami pedig jó és szükéges neked, azt a szervezeted biológiailag is örömmel befogadja, ellenállás nélkül szívja magába.

Amit közben érzel, arra azonnal reagálsz, ezért érezheted. Ez nem tudatos cselekvés, hanem komplex állapotváltás. Mire tudatosul, hogy mi történik veled, addigra is csak annyit tudsz eleinte, hogy elkezd zakatolni a szived és a légzésed is olyanná válik, mintha futnál, pedig alig mozdulsz. Mindössze akár néhány másodperc alatt indusz be még akkor is, ha egyébként már évek óta nem voltál képes magadtól erősebb izgalmi szinteket elérni.

A megterhelést csökkenteni lehet annyira, hogy ne legyen elsőre túl erős és a szabad reagálásra való aktuális képességed is elegendő legyen hozzá. Ezt előzetesen más módon már előkészítjük, így sokkal jobb, mint azelőtt volt és ennek köszönhetően a szabad reakcióid nem okoznak azonnali “lefagyást”. Máris viszonylagos akadálytalansággal élsz a korábbihoz képest, így nem fékezed az átadási folyamat minimálisan szükséges dinamikáját.

Milyen módon készítjük elő, hogy erre képes lehess?

Az első tanulói állapot-változások a rendezettséget és a feltöltöttséget célozzák meg. Ettől nő a terhelhetőség és az érzékenység is. A terhelhetőség is egy szükséges előfeltétel, mert sok új információ felvételére és beépítésére van szükség, ami komoly munkát ró a szervezetedre. A feltöltöttség is ennek a következménye: az új információknak az anyagba kell beépülnie, akkor válik ott maradandóvá és elsajátítottá. Az információ ilyen minőségben történő beépülése azonban meglehetősen energiaigényes folyamat. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy az információ úgy tud belépni és ott maradni az anyagban, ha jelentős mennyiségű energiát is magával visz és leköt. Ezzel megnő az adott anyag energia-információs képessége és ez megnöveli egyúttal a tanulási képességet és kedvet is. Nem kell hozzá semmilyen motiváció vagy dicséret, mert ezt az elért belső állapot maga adja meg. Ez a teljes elsajátítás folyamata, más néven a fejlődési ugrás utáni állapot.

Mit jelent ez és mi a jelentősége?

Ha az anyag új információhoz jut, akkor minőségileg is megváltozik és új képességei születnek, mert az új minőség a természetben új képességet jelent.

Milyen módon változik meg az anyag, amikor új képessége születik?

Az anyag szerkezete és funkciója összefügg, azaz egy működés avagy képesség meghatározott anyagszerkezettel jár. Ha ezt elveszíti az anyag, mert például eltorzul vagy szétesik, akkor elveszíti az ehhez kapcsolódó minden egyes képességét is. Gondoljunk a szemünkre és annak torzulására vagy nagyobb sérülésére, ami miatt eltorzul vagy teljesen megszűnik a látás. Amikor tehát az anyagban új képesség születik meg, mert oda új információ és következményesen új energia épült be, akkor az anyag szerkezete és következményesen a funkciója is megváltozott és például szélesebb spektrumban és élesebben kezdünk látni, mint eddig. Ezt a nagyon bonyolult, de egyszerűen is leírható jelenséget nevezzük fejlődésnek. A fejlődés tehát új képesség születését jelenti.

Miből érezhető önmagunkon, hogy éppen aktív fejlődési szakban vagyunk?

Egyszerű jelei: kellemes élénkség, feltöltöttség, pihentség. könnyűség, lelassulás ami valójában összerendezettség és átélés. Sokféle új érzés és új érzelem együttesen jelenik meg, általános a derű, kellemes a nap végén a fáradtság, jó az alvás és esetleg tudatos álmok is jönnek éjjellente.

Természetes példa

Gyermekeink gyakran vannak ehhez hasonló állapotokban, hiszen ők még folyamatosan és lendületesen fejlődnek. Minden olyan jel, ami a fentiekből náluk tapasztalható, védendő. Minden olyan, ami ebből kibillenti őket, kerülendő, káros. Zavarja és gátolja a fejlődésüket.

Milyen viszony kell a fejlődéshez? Talán a tanító-tanítvány avagy a vezető-követő viszony kell hozzá? Mi van akkor az önálló fejlődéssel?

Nézzük meg hogyan zajlanak az ilyen folyamatok helyesen. A fejlődés folyamata más néven átváltozás. A transzformáció minőségi változás, míg az átrendeződés szót akkor használjuk, ha minőségi változás nincsen, csak a meglévő alkotórészek elhelyezkedése változik meg. Milyen viszony kell tehát az egyikhez és milyen a másikhoz?

Az átrendeződéshez elegendő csupán egy leírás vagy inspiráció, senki más nem kell hozzá. Az önálló tanulás is ide tartozik és az átrendezés, rendszerezés, megérlelés és az alkalmazási tapasztalatok is csak eddig vezetnek.

A transzformáció azonban egyedül nem indítható el, szükséges hozzá egy forrás, ami rendelkezik új információval, egyúttal nagyobb energiabázissal is. A viszony olyan kell legyen, hogy a teljes átadáshoz létrejöhessen közöttük a fúzió. Ez lényegében együttműködési viszony, de az első lépésekben még nem egyenértékű. Mit jelent ez? A tanító-átadó minősége határozza meg, hogy mit és mennyit lesz képes a tanuló-befogadó megkapni. A tanuló eleve képtelen ennek a tudásnak, mint képességnek egyedül a birtokába jutni, így teljesen és tehetetlenül a másiktól függ. Ezt hívják pontatlanul úgy, a tanító választja ki a tanítványt és nem fordítva. Ez sokszor nem érthető, ha az életben szemléljük ezt. A tanítók ugyanis ülnek valahol és odamennek hozzájuk a segítségéért fohászkodni a tanítványok. Ha elfogadja őket, akkor képes megtenni, de ha nem érdekli, akkor ülhetnek ott évekig, csak átrendeződés fog bennük létrejönni.

Miért hagyja őket pácban vagy tartalékban? Azért mert megvárja, amíg felkészültek rá és addig csak hagyja őket főni, puhulni és csodálkozva reménykedni azok láttán, akik már előrehaladtak. Az átadás meglépésének időpontja nem üzleti, hanem életbevágó, azaz spirituális kérdés. A tanuló azzal dolgozik meg érte, hogy türelmes várakozása és vezetett gyakorlatozásai révén képessé válik teljesen elfogadni vagy inkább befogadni magába. Ez nem elhatározás kérdése, hanem idő kell hozzá, hogy a tanítványban felépüljenek a feltételei.

Mikor és hogyan van lehetőség az átlépésre avagy a meghaladásra emberként és egyetemes objektumként?

Ezt az eredeti spirituális iskolák beavatásnak is nevezik. A lényeg nem a ceremónia, de a színházi előadás segíti a beleolvadást-beleélést. A fúzió ugyanis nem lehet részleges. A reális világok között nincs fokozatos átmenet és nincs nyitott kapu. Ahol kapu van, ott határ is található, ami nem léphető át. Amikor egy tanítvány valóban átlépi addigi képességhatárait, ehhez nem feltétlenül kell számára beavatási ceremóniát tartani, de valami megfelelőt aktívan csinálni kell. Utána pedig szükséges a megünneplés, hogy megerősítsék és stabilizálják az új helyzetében.

A megvásárolt áru valódi értéke az univerzum szerint

Ha valaki követeli és kifizeti a beavatási ceremóniát, az megtartható neki, de sohasem fogja megtudni, hogy szemfényvesztés volt. Az erőszak esetén csak erre lehet számítani, mert lehetetlen megcsinálni az ugrást. Ezért érthető, hogy a fejlődést nem lehetséges megvásárolni és érthető, hogy az anyagi javak csak visszahúznak tőle, mert korlátozzák a birtoklót attól, hogy függetlenné válhasson birtokaitól és ezekkel kielégíthető vágyaitól. Ez nem bonyolult és teljesen megérthető. Ahogy attól sem lesz több valaki, ha másokat taníttat és aztán megfizeti őket, hogy neki dolgozzanak. Anyagi javakban ügyes gyarapító lesz, de csak átrendeződésekkel fog tudni reagálni a saját gyarapodására és a világ ugrásaira. Emiatt védelemre lesz szüksége, hogy fenntarthassa magát, spirituális értelemben is. Ez megvehető kategória és a megrendelő a saját értékeinek kiszolgáltatottjává válik. Követelhet, kaphat is valamit, de nem fejlődhet. Ezt megértve a régi idők legendás szereplői feladták társadalmi helyzetüket és kiléptek a függetlenek közé. Ez még nem jelentett biztosítékot a halhatatlanná válásra, de ezzel a lépéssel lehetőséget szereztek rá, hogy dolgozhassanak érte.

Halhatatlan Halottak

Ha az életet eltorzítva látják, akkor kémiai-genetikai csodákra vágynak, hogy halhatatlanságra tegyenek szert. Ez azonban nem spirituális halhatatlanság. A testi jóléti célú “halhatatlanság” egy téves elnevezés, a megfogalmazás már pontosabb: elérni a hosszabb életkort, konzerválni a testet és ezzel több időt hagyni a földhöz ragadt élethez. Semmi köze az emelkedéshez és a megújuláshoz. Az egészséghez sincs köze, mert a testet egyszerűen csak kicserélik, akár szervenként, de az anyag transzformációja nélkül nincs fejlődési lehetőség.

Ha például a fejlődés úgy lenne szükségszerű és egyben látványos, hogy 5 szemünk és 3 fülünk legyen hozzá, akkor ez sem eladható, mert nem egyezik a mai szépség ideállal. Tehát ha a tartalmat fejleszteni akarjuk, akkor fejlettebb lesz a test is, de ha nem akarjuk, hogy a test és benne a személyiség akár a felismerhetetlenségig megváltozzon, mert ezzel a mostanival azonosítjuk önmagunkat és ezt akarjuk megóvni és konzerválni, akkor éppen a fejlődésképtelenségünk megmaradásán dolgozunk.

A test a fejlettebb életben reálisan nem maradhat ugyanolyan, ahogy az ember egésze sem, és a céljai  vagy a gondolatai sem. Az ember a fejlődéskor megjavul, például szerethetőbb és gondoskodóbb, jó átadó és átvevő lesz. Bizonyos felhalmozásra törekvő pozíciókban társadalmilag ez nem megengedett, de a felhalmozás természeti jelenség is. Nem csupán önmagáért működik, de ezt az ide tartozó emberek nem fogják tudni, hogy csak maguk akarták így vagy egyetemes okból csinálják.

Így a genetikai-technikai fejlesztések eltorzult irányokba fognak menni és mindig ugyanazok visznek bizonyos áhítottnak tűnő szerepeket, akik egyszer már megszerezték a bőséget. Hová vezethet ez? Lesznek tökéletes, fiatalos testűek, a mindenkori divat szerinti formákkal és belül elsatnyuló tartalommal, ami küzdés nélküli életben kíván lubickolni és azt értékeli, ha mások körülötte küzdelemre vannak ítélve. Így boldog lehet abban a tudatban, hogy ő maga már védett, kiválasztott.

A boldogsághoz azonban nem elég a fantázia. Nem tartható fenn még a hasonlók között sem a boldog és kiegyensúlyozott kiválasztottság érzése, mert ráadásul még ezek az életek is emberien fognak zajlani, mindenféle szokásos zavaró sallangokkal. A tartósításra és a biztonságra törekvés újabb korlátokat idéz elő, ami a világban is feszültségeket okoz, mert valójában nem határolható el tőle. Így bár nem együttműködések, hanem feszültségek és robbanások árán, de a fejlődés soron következő lépése mégis bekövetkezik majd.

Ebben a haladásban csak az számít, hogy kik hordozzák magukban az eljövendő idő csíráját és kik azok, akik elősegítik, hogy meg is valósuljon. Előbbihez elegendő csak néhány inkubátor-egyed. Utóbbihoz mindenki asszisztálni fog akarva-akaratlanul. Bármilyen úton zajlik a transzformáció a világ számára, mindenkiben le fog zajlani ugyanaz, a magánszférájában és azon kívül is.

Mi lesz velünk végezetül egyetemes értelemben?

Az egyikünk épp csak túléli és átcsúszik, de meggyengül. A másik átlépi addigi élete határát és onnantól már nem függ a testétől, amit akár el is hagyhat. Van, aki nem léphet szabadon, oda sodródik, ahol az új helye lesz. Nem választhat. Ott lesz, ahol az egyetemes fejlődése szerint lehet. Erről sok vallási és spirituális iskola is részletes említéseket tesz.

A Szabadság - Játszás összefüggés a lehető legegyszerűbben

Elvben és gyakorlatban minél többet van kedved játszani, annál szabadabb vagy és minél többet játszol, annál szabadabbá válsz. A játszással:

- Bármivé válhatsz.

- Bármikor élhetsz.

- Bárhol lehetsz.

- Bármit megtehetsz.

- Bármivel rendelkezhetsz.

- Álmodhatsz ébren is.

- Realizálhatod a vágyaidat.

Ha ezeket nem tudod, nem is akarod és el sem hiszed, hogy lehetséges, akkor nem vagy szabad, és ráadásul semmit sem tudsz meg erről. Ha szeretnél újra megtanulni játszani, akkor meg kell tanulnod feltételek, célok, szenvedés és félelem nélkül élni. Ez az út a feltöltődéssel és a regenerációval kezdődik el, mert a célok, félelmek, szenvedések stb. mind akkor jelennek meg az életedben, ha felkészületlen és gyenge vagy. Ezeket megoldani egyáltalán nem lehetetlen, még a napi rutinjaid mellett sem. A megfelelő gyakorlati munkával elérhető, hogy elkezdődhessen számodra is a játszáshoz való állapot. Ilyenkor olyan sűrű életet hozunk létre benned, majd körülötted is, mint amilyen a víz vagy az olaj vagy a folyékony, megolvadt fém. És aztán te lehetsz majd ennek a forrása. Forrás, azaz független változó. Ebben az állapotban képes vagy játszani és örülni az életnek. Nem vágysz, mert annál hamarabb eléred, ami kell. Nem aggódsz, mert mindennel rendelkezel. Nem fáradsz, mert a játszás közben feltöltődsz. Mi kell ehhez?

Három dolgot kell összekapcsolnod a gyakorlások és kísérletezések során: a mozgásodat, a légzésedet és egy külső inspirálót. Amikor sikerül szinkronizálnod ezt a hármat, akkor szikrát kap a lélek és bekapcsolódik egy megkönnyebült, felépülő folyamatba. Ettől kezdve minden magától történik, mert minden egyszerre zajlik és semmit sem kell külön vagy előre kitalálni.

Mi lehet ez a harmadik, ami kívülről ad inspirációt? Ilyen például az olyan komplex dolog, mint a zenehallgatás. Az összehangolás az ütem átvételén keresztül történik meg és ezt a mozgásod minősége teszi lehetővé. Ehhez meg kell tanulnod harmonikusan mozogni. Milyen ez a mozgás? Éppen így mozognánk a sűrű közegekben, melyek nem engedik meg a kapkodást, a tér és az idő szétszaggatását. A sűrű közeggel együtt kell működni. Lelassulsz és csak kis változtatások vannak megengedve számodra. Ha pedig megerősödtél, akkor lendületesebben, de akkor is csak jellegzetes görbék mentén fogsz tudni elmozdulni, hirtelen, éles irányváltások nélkül. Élni fogsz, mint hal a vízben.

Ha tehát azt szeretnéd, hogy az életed vidám, vonzó és védelmezett lehessen, akkor meg kell tanulnod szépen játszani az életet. Amíg ezt nem éred el, addig mindig éhes maradsz és éhezni fogsz a szabadságra is, mert azt hiszed, hogy csak a szabadságtól fogsz jóllakni. Valójában előbb kell jóllaknod, aztán leszel szabad. A jóllakottsághoz viszont egy teljesen másik működés elsajátítására lesz szükséged, ami nem az evés, hanem a játszás. A gyerekek sosem éhesek és fáradtak játszás közben.

Dr. Tóth Emese/www.drtothemese.hu

Minden jog fenntartva.