A működés

Az élőlények elsősorban a test működésének fenntarthatóságától függnek. Ez a működés objektíven vizsgálható és leírható. A viselkedés, mely a felületen van, ezért látványosan ábrázolódik, a test működésének van alárendelve és bár jól vizsgálható, de önmagában, a mögötte álló működés megismerése és megértése nélkül nem értelmezhető. A viselkedés alapján megalkotott elképzelés könnyen sablonná alakul vagy éppen ellenkezőleg, átláthatatlanná válik. Ennek ellenére rengeteg kísérletet tettek és fognak még tenni a viselkedésen keresztüli leírásra, mi mégis maradunk minden esetben a működésnél.

Működésük szerint az élőlények nyitott rendszerek. Ez a nyitottság nem döntés kérdése, mint a viselkedés esetén, hanem a létezés feltétele. Bele van építve, így jött létre, nem változtatható. Ám nem is lenne érdemes lemondani róla, mert minden ennek köszönhető. Ennek következtében jöhet létre kapcsolat bármely két élőlény között. Ennek a nyitottságnak hála vehető fel, ami szükséges és fordítva, le is lehet adni. A dinamikus felvétel és leadás a rendszer nyitott működésének biztos jele és egyúttal például a földi szeretet testi működésének is feltétele. Megfogalmazható ez alapján a szeretet megvalósulása két objektum teljes értékű össszeolvadásaként is, ahol a köztük lévő határok azért látszanak eltűnni, mert mindent átadnak egymásnak és az életük ettől új ötvözetté válik.

Ez a veleszületett minőség, a kapcsoldás képessége, adott esetben jól, máskor azonban alig-alig működik. Mitől függ akkor például a szeretet testi működőképessége?

Az üzemmódok

Az élőlények nyitott, önellátó rendszerek. Kétféle üzemmódban, váltakozva dolgoznak:

1. Energiagyűjtő, azaz energia felszívó, ami lehet pihenő, kipihent vagy speciális edző üzemmód.
2. Energiavesztő. azaz energia leadó avagy átadó, ami a dolgozó vagyis a terhelési üzemmód, de előfordul a fokozott és a tartós túlterhelés üzemben is.

 A biológiai rendszerekben egymással párhuzamosan zajlik a leadás és a felvétel. Egyszerű teszttel megtudható, hogy éppen melyik a domináns és milyen az aktuális energetikai állapot, azaz a potenciál és a hozzá tartozó munkavégző képesség. Ehhez a legegyszerűbb a hőháztartás állapotát vizsgálni:

• A szokásosan hideg kéz-láb krónikus deficitet jelez. Bár az energia aktívabb felvételére igyekszik átállni, de ez nem sikerült elég hatékonyan, ezért csökkenti a leadást azzal is, hogy a végtagok erei összehúzódva maradnak. Ez a tünet a tartós energiavesztő üzemmódra jellemző. A felhasználás meghaladja a felvételt, a tartalékok csökkenek, az alapjárat alacsony vagy mínusz tartományba került. A test működése, így a páros élet is elégtelenné vált.

• Az ujjak végéig meleg végtagok energiatöbbletet jeleznek, aktívan és rugalmasan működik a leadás és a felvétel, szükség szerint. Tele van, sőt folyamatosan töltődik a tartalék energia raktár. Ez a jel a tartósan energiagyűjtő üzemmódra jellemző. A leadást bőségesen fedezi a felvétel, ezért a luxus igényeket is kiszolgáló potenciál áll rendelkezésre, például a kielégítő páros élethez.

Tartós túlterheléskor (más szavakkal a krónikus stressz állapotban), a társuló regenerációs elégtelenséggel, a szervezet energiavesztő üzemmódba kerülésének egyéb jelei, melyek az akarattól függetlenek és akaratlagosan inkább kedvezőtlenül befolyásolhatók:

• fáradékonyság
• fázékonyság
• görcsök, fájdalmak
• alvás- és más működészavarok
• öröm-érző és nemző funkciók akadozása vagy kisebb-nagyobb szünetelése 

Az önfenntartás célja ilyenkor: minél hamarabb átváltás a döntően energiagyűjtő üzemmódra, de ez erőszakból nem valósul meg.

Az átváltás módja: külső forrással (energia-információs mezővel) való összekapcsolódás. Az ember számára a neki megfelelő emberi kapcsolat optimális ehhez, akár csak a vérátömlesztésnél. Emellett speciális erőgyüjtő edzőgyakorlatokkal lehetséges.

Megvalósítási módok azok, amelyek az összekapcsolódást elősegítik: az erre a feladatra specializált masszázs, nagy tömegű vízbe merülés, hullámszerű, aktívan nyújtó valamint légző mozgások és a természetes álmodás serkentése. (Altató és más segédanyagok ellenjavalltak.)

A sikeres regenerálás egyik lehetséges modellje: 

A jelen múltjában keletkeznek a nyereségek és a veszteségek is. A jelen jelene alkalmas az újratöltésre, a megváltoztatásra avagy a kijavításra. A jelen jövője javított megjelenésének valószínűsége egy új múlt-jelen-jövő komplex folyamat felépítésétől függ. Mit jelent ez? 

Ha valahol megszakad az átalakulási folyamat, azaz bekövetkezik, hogy többé semmilyen idő-variáns megvalósulási feltételei nem állnak a rendelkezésre, akkor esélytelenné válik maga az élet és a kijavítás.

Ha késve állnak össze  a feltételek, akkor csökken a lehetséges variációk száma, ráadásul túlterhelés léphet fel, ezért az élőhöz rendelt idő az optimálishoz képest lelassul, az életműködések korlátozottá válnak, majd lemerülnek és ezzel együtt veszíteni kezdik a képességeiket is. Mit jelent ez? 

Az energiavesztéssel együtt az élőlény az információ-tartalmából is veszít, ezért komplexitása tovább csökken. Elkezd felejteni emlékeket és képességeket is, illetve egy bizonyos egyszerűsített változatának a létformáját veszi fel, ami ennek megfelelően alacsonyabb nívójú. 

Energiavesztő üzemmódban ezért nem lehet egészségesen élni és fennmaradni. A szervezet akár önemésztést és más vészhelyzeti intézkedéseket is bevet, hogy relatív időt nyerjen. Ezek során a nehéz helyzetnek megfelelően átrendeződő  érzelmi és tudatállapotok is megjelennek, mint kísérő jelenségek. A helyzet sikeres rendezése esetén azonban ezek is nyomtalanul eltűnnek és eltűnik a legtöbb vegetatív működészavar is, azokat kivéve, melyek direkt edzés nélkül túl gyengék maradnak. Ilyenek a szex-működésekkel összefüggő problémák is: speciális módon fel kell edzeni.

A problémák kulcsa

E két üzemmód megértése sok emberi probléma kulcsa. Például e két általánosan ismert és biológiai állapotként is létező minőség válhat érthetőbbé: mit jelent tanítóként és tanulóként élni és hogyan függnek össze egymással? Nézzünk ehhez először két egyszerű nézőpontot: a tanítóét és a tanítványáét.

Mit gondol a tanítvány?

Szükségem van a tanítómra, mert segít rajtam. Amíg meg nem oldja a számomra most még túl nehéz kérdéseket, addig minél több időt áldozzon rám az életéből.

Mit gondol a tanító?

Amíg nem érti meg a taníítványom, hogy mire van szüksége, addig nem fog tudni tovább haladni. Minél több időt tölt azonban annak tanulmányozásával, amire éppen tanítom, annál hamarabb meg fogja érteni és akkor fejlődni fog. 

Miért segítenek szívesen a tanítványok a tanítójuknak?

Minél több ereje maradjon és minél több kedve legyen a tanítványi gondok megoldására. És persze a hála is benne van. 

Miért segítendő a tanító, természetes okból?

A kölcsönösség miatt, mert a tanításra alkalmas kapcsolódásnak alap szintje, hogy egyre együttműködőbbé alakuljon.

Milyen a megfelelő tanító-tanítvány kapcsolat?

Akadálytalan, megszakítás nélküli és kétirányú adás-vétel bonyolítható rajta. A sikerességhez mindkét oldalról lennie kell adásnak is és vételnek is, tehát a tanítványi oldalról sem lehetséges csupán egyoldalú kapcsolattartás, például csak vétel.

Mi történik adáskor?

Az átadás során pontosan alakítható, optimálissá tehető a folyamat, hogy mit, mikor és hogyan lehet megtanítani. 

Mi a célja a vételnek?

A kapcsolat dinamikus átalakításához a vételi funkció fenntartása elsődleges, hogy a két tényezős tanító-tanítvány rendszerben megfelelően együtt tudjanak haladni, ütközés és elszakadás nélkül. Ehhez kölcsönösen  figyelniük kell egymásra.

Az átalakításnak, ha az természetes folyamattal történik, az az igen előnyös eredménye lesz, hogy a tanítvány kezét egyre kevésbé kell fogni. Végül pedig teljesen önállóan hagyható. Ezt azonban minden újabb átadásnál újra kell kezdeni, ezért a tanító minden kezdetnél újra maximális energia befektetéssel dolgozik és eleinte csak kevés információt tud átadni a tanítványnak, mert ő még kevéssé befogadó. A végére a hatékonyság válik maximálissá és a tanítói erőfeszítés minimalizálható. A tanítvány eközben maximálisan befogadóvá vált.

A tanítvány az elején fáradékony és kevés energiát tud beleadni kettőjük munkájába, de a sikeres tanulás végére feltöltődik azzal az energiával és információval, amit a tanítótól kapott. A tanító pedig a folyamatban mindent kiad magából és a végére elfárad. A két objektum pályájának íve tehát fordítva működik: a tanítványé lentről felfelé ível, a tanítóé pedig fentről lefelé és ezért közben lesz egy grafikai pont, ahol kiegyenlítődnek, majd kereszteződnek és haladnak a maguk útján le, illetve fel. Ez az átadási pont már a vége előtt azt mutatja, hogy sikerrel fognak járni.

Bár a végén a siker miatt mindkettejüket öröm fogja el, a tanító azonban csak ezután foglalkozhat önmagával. Regenerálnia kell magát, mert közben erre nincs idő és teljesen lemerült. Ha erre nincs módja, akkor tartósan energiavesztő üzemmódba kerül.

Ennek megértését nagyon fontos tudni és tovább adni. Tudni kell erről, ha egymás közötti megértésre akarnak építkezni és nem butaságokra. Megértést azonban sosem szolgáltathat valamilyen direkt, készen kapható magyarázat. Ez valójában csak hosszabb folyamat eredménye lehet, amit kizárólag a helyes példák közös megvalósításán keresztül lehet megmutatni és átélhetően megtapasztaltatni. És persze a hasznos és olykor felemelő következmények értéknövelő hatásán keresztül is.

Mit láthatunk tehát pro és kontra?

Ha ebben az adó-kapó viszonyban nem tudnak eleget adni, mert a meglévő lehetőségekkel már nem pótolható a szükséglet, még hozzá a tanítói és a tanítványi életminőség torzulását még időben megelőzve, akkor ők személyesen torzulnak és szétesnek. Nem lesznek képesek a példát végigvezetni, megmutatni, átadni. A hibák sokasodni fognak, tanítványi és tanítói egyaránt, a kritizálás pedig csak rontani fog rajta. Ebben a küzdelemben csak veszteségek lehetnek. A kínzatás egyetlen tanulsága, hogy nem helyes. Ami pedig nem helyes, az ne legyen példa sem. A megoldás egyedül a szükséges feltételek megteremtése útján indulhat el.

A tanító és a tanítvány is azon feltétellel tarthatja fenn az életminőségét, amivel a tudást közösen gyarapítja, ha az életük és a feladatok megvalósításának nehézségei után minden esetben, újra átállhatnak az energiagyűjtő üzemmódra. Ennek a lehetőségnek rendelkezésre kell állnia és a megteremtése nem csupán az ő dolguk kell legyen. Egy nagyobb léptékben, a KÖZ érdeke és feladata.

Szöveg: Tóth Emese/drtothemese.hu

Foto: shutterstock

Minden jog fenntartva.