Sok oka van annak, hogy a mai napig nem tudtuk megoldani a betegségeket, de mind visszavezethető egyetlen okra. Miről is szól ez az egyetlen ok?

Az egészséges hivatalos megfogalmazása folyton változott és változik az emberiség történetében és a háttérben tetten érhető, hogy valójában a gazdasági irányultság és érdekek határozzák meg, hogy hol és hogyan éljünk. Amíg a puszta testi erőre épülő katonaság és földművelés volt a fontos, addig ahhoz megfelelő emberek kellettek. Ma pedig az a fő csapásirány, hogy egész nap ülhetsz szalagnál vagy monitornál és mozgathatod a kezedet vagy elég csak az ujjaidat.

Korábban azt kezdték híresztelni, hogy legyünk tisztábbak, mint a természet. A piszkos, betegségeket hordozó természet (egyébként csak ott, ahol ember piszkálja), kerülendő. Gondosan válogassuk ki, hogy mit engedünk közel magunkhoz az élő környezetből, de azt vegyszerezzük, hogy biztonságosabb legyen. Menjünk lakni a városokba, mert az egészségesebb. Vegyünk ellenőrzött, csomagolt, vtaminozott élelmiszereket. Járjunk rendszeres orvosi vizsgálatokra. Szedjünk gyógyszergyári egészségesítő és pótló, valamint serkentő és nyugtató szereket, hogy úgy élhessünk, ahogy csak akarunk. Kérdezgessük orvosunkat, hogy még mit szedjünk be és még milyen vizsgálatokra és kezelésekre járjunk el. Az iskolák ne tanítsanak a napi életről szóló ismereteket, csak alaptudományt, pici művészetet és fegyelmet. Az iskolaérettség a gyerek azon képessége legyen, hogy egész nap mozgás nélkül, ülve, csendben, reakiók nélkül bírja ki, és otthon is ezt folytassa. Kapjon oltásokat, hogy mire felnő, nagyon védett, erős és egészséges legyen. És így tovább.

Az egészséggyárak és az egészségpropaganda mára elvégezte a dolgát, hogy kézben tartsa az irányítást.

A betegségek eközben szaporodnak, egyre veszélyesebbé válnak. A felnövekvő új emberek gyengébbek, önállótlanabbak, és sok egészségtelen dolgot művelnek, de kevés egészségessel kompenzálják.

A természet azóta koszolódik és hanyatlik, ugyanúgy mint az emberiség. Ma már egyes külső helyek pont olyan veszélyesek, mint a nagyvárosok. de még akadnak olyan zónák is, ahol látható és érezhető az erő és a szépség.

Az eredeti, háborítatlan természetben nincsenek megoldhatatlan vagy gyógyíthatatlan betegségek.

A természet hatalmas, egységes rendszer. Van elegendő ereje, van intelligenciája, védekező és alkalmazkodó képessége, teherbíró, megújuló, önfenntartó, öngyógyító. Amikor valami nem gyógyul, akkor a gyógyulás feltételei hiányoznak, de nem a természetből. A gyenge, elmérgezett és beteges emberekből hiányzik, mert nem tudják megtalálni és felvenni a füvekből, virágokból, fákból és más elemekből.

A természetben még a legkilátástalanabb helyzetekben is léteznek teljes gyógyulások. Mindig is volt megoldás.

Az emberi betegség eleinte csak a természetes egység megbomlását jelzi, amikor nem tudja felvenni a megfelelő rezgéseket, hatóanyagokat, információkat. Amikor süketen, vakon, érzéketlenül rombolja le a saját egységét, ami az életfeltételeit biztosítaná. Azelőtt ezt a tudást közvetlenül a forrásoktól és a nemzedékeken átívelő, már összegyűjtött, értékes tanításokból lehetett hasznosítani. Mára ezek szinte eltűntek, betemeti a tömeges propaganda és egyre többet betiltanak. Még magát a gyógyítás szót is betiltották. A gyógyulást látszólag még nem. 

Előfordul, hogy minden mesterkedés ellenére sem történik gyógyulás. Ennek során egyes okokra vagy okozókra könnyen rájönnek, más változásokat pedig csak erőltetnek és még sem veszik észre, hogy a végtelen zsákutcák egyikébe tévedtek.  Igen, a tévedés esélye is emelkedik és ez komoly probléma.

Mi okozza a tévedéseket?

Nyilvánvaló, hogy a szükséges információk hiánya és félreértelmezése okoz tévedést. Ennek megelőzéséhez tanulni kell, csak az a kérdés, hogy mit. Sokat tanulunk betegségekről és a megoldási módokról, de szép számmal vannak olyan helyzetek is, amiknek a kezeléséről azt tanuljuk, hogy kevés az esély, nem lesz elegendő. Ahol tehát tanulunk, ott nem ismertek a legjobb megoldások, de a természetben valamiképpen mindig összeállnak a megoldások vagy be sem következnek a bajok. Rögtön adódik a kérdés:

 Hogyan erősíthető a természetes gyógyulás?

A betegség vagy a betegséghiány lényegéből érdemes kiindulni? Mitől beteg az egyik és mitől nem beteg a másik ember? Gyakran látjuk, hogy az egyik akaratlagosan csinál “rosszakat” magának és mások ilyeneket nem csinálnak. Mégis, idővel beteg lehet az egyik is és a másik is. Az egyik azt mondja, hogy meg fog javulni és már nem fogja többé csinálni a “rosszat”. Feljavítják, ezzel időt nyer és abbahagyja a “rosszat”, meg is gyógyul. Ez nagy változás volt a számára. A másik nem tudja, hogy mit tegyen, hiszen nem csinált semmi “rosszat”, sőt talán még “jókat” is csinált. Például nem erőltette túl magát és sportolgatott is. Őt is feljavítják, aztán hazamegy, él tovább ugyanúgy, semmit sem tud változtatni. Ő beteg marad és szépen szedi a gyógyszereket. És még sokféle variáció lehetséges.

Mit változtasson az a beteg, aki nem gyógyult meg?

Ehhez mélyebbre kell menni az életében, hiszen a természetben a hiány okoz gyengülést és regenerációs zavarokat, aztán betegségeket azaz lebomlást. Milyen módon nyerhető információ arról, hogy mit tegyen és mit ne tegyen, hogy meggyógyuljon az is, aki eddig nem kapott rá reményt? Mennyire kell pontosnak lennie ehhez a felmérésének és egyáltalán mit mérjünk fel?

A szokásos részletesebb vizsgálatoknak is vannak korlátai és egyes vizsgálatok egyáltalán nincsenek manapság divatban. Annak ellenére van ez így, hogy szükségesek lennének, csak hogy már nem tudnak róluk. Keressünk más lehetőségeket, olyanokat, ahol ezek megmaradtak. És még akkor sem lesz meg minden szükséges vizsgálat. Némelyekhez vissza kell nyúlni a régi időkbe vagy az időtlen bölcsekhez, a másféle gondolkodásba és a másféle információszerzési módokba. Ezeket ma is művelik és gyakran  nagyon egyszerű dolgokról van szó, csak jelenleg nem gondolunk rájuk. Ahogy arra sem, hogy

Az egészség is egy képesség, egy értelmes, egységre törekvő, önfenntartó, természetes állapot.

Nem jog és nem kötelesség, hanem képesség a létezéshez. Elvehető, de utána már nem adható vissza. Újra fel kell építeni, dolgozni kell érte, sőt újjászületni.

Az Egészségügyi Világszervezet álláspontja ezzel szemben: „Az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.”  - Ebben a meghatározásban szó sincs természetességről, önszabályozásról és önfenntartásról avagy függetlenségről, csak a jólétről, a hiánytalan ellátásról, valamiképpen a kiszolgálásról. Az egészéget ma nagyjából úgy tanítják, hogy az egy civilizációs vívmány, amit a kórházakból hivatalosan osztanak szét. Ma ugyan már nem ígérik, hogy meg fognak szűnni a betegségek a tudomány és a technikai feljődés által, sőt szaporodnak és egyre veszélyesebbek a betegségeink. Fegyverkezni lehet velük, hivatalosan véletlen balesetek fordulnak elő, és jön a népességcsökkentés.

Mi magunk okozzuk a betegségeket, ezért megoldatlanok.

Ez az "egészség" már nem az az egészség, hanem a jó hatalmak támogatásaként eladott-megvett-bevett egészségügy. A korábbi piszkos, ezért veszélyes természet helyett ma már az emberiség ellen is folyik a védekezés. Ma már nem is lehetsz hivatalosan egészséges, csak veszélyes hordozó, tünetszegény potenciális beteg, jövőbeni népgazdasági kolonc, ezért nem mentesülhet senki sem a szűrővizsgálatoktól, a vakcináktól, a gyógyszerektől, a bürokráciától, az orvoshivatalnokoktól és a súlyos befizetésektől. A" Ne árts!" orvosi eskü helyett a - Ne légy túlzottan ártalmas a társadalomra! - propagandai sugallat lépett. Szennyezel, szemetelsz, tüntetsz, falsz, akadékoskodsz és miattad van minden helyi és globális baj. Te vagy felelős a profitversengésben szereplő repülőtársaságokért, gyárakért, nagyüzemekért, inflációért, tőzsdei kapzsiságért és háborús bűnökért. Mind érted vannak, rád szabva, a túlzottan igényeskedő jóléted miatt. Ha nincs autód, akkor miattad omlik össze a gazdaság. Ne is légy egészséges, mert nem éri meg másoknak, meg túl sokáig sem kellene élned, mert rengetegen vagyunk és amint még több lesz veled a baj, szűnj meg. És akkor most milyen jövő felé megyünk?

Dinamikus környezetben az önállótlanság és az önkényes önállóskodás is gondokhoz vezet. Minden változás után vizsgálat kellene és valakinek vezetnie kellene bennünket, hogy élve maradhassunk. Ez azonban már önmagában is kóros procedúra, életképtelenségi bizonyítvány. Komoly kérdésről van szó, mert amíg az ember előre elkészített metodikákat akar kapni, addig a természetben nem erre van szüksége. Mindig lesz olyan probléma, amihez nem elég a megszerzett tudás. Mi lehet a megoldás erre?

A közösséggel szinkronba hozható önállóság és életképesség megszerzéséhez először is egy bizonyos hálózati kapcsolódási képesség kifejlesztésére van szükség. Tudni kell érezni, hogy mi zajlik körülöttünk, pontosan és már a kezdeti kis jelekre is érzékenyen reagálva. Folyamatosan figyelnünk kell.

A kapott információk szerint változtatni kell a saját életünkön és nem a környezet életén.

Ha buta módon vissza akarjuk tartani a környezet változásait, akkor egy nagyobb környezet válik alkalmatlanná az élet fenntartására, mert az egy még nagyobb környezet változásainak a hatása alatt áll és mi akadályozzuk az együttműködéseiket. Nekünk kell alkalmazkodnunk és ehhez intelligensebbé válnunk a MOHÓ SAPIENS életfelfogás helyett.

A változások egy része spontán zajlik le, nem tudatos. Csak érezzük, átmeneti nehézségeink támadnak és ezzel együtt megtörténik a szükséges szinkronizáció. És vannak olyan szinkronok is, amikhez tudatos lépések is szükségesek, azaz fel is kell fognunk, hogy mi a teendő. Eleinte lehet, hogy nem érthető, a kérdésekre nincs is idő, de ez később majd helyreáll. Ezt az intelligenciára épülő helyzetet kibernetikai modellekkel vizsgálták és szimulálták. Széles körűen tapasztalták, hogy az ember jelenleg a leggyengébb láncszem a feladatok megoldásában, de a legjobb módokat lehetett ez alapján kidolgozni az emberi fejlődéshez.

A sikeresen befejezett hálózatfejlődési ciklusok erősítik meg és stabilizálják az egyéni egészséget is.

Ennek köze sincs a jóléthez vagy a jólléthez, nem lehet az a célja, azonban alkalmassá tesz rá, hogy megteremtsük magunknak, személyesen és közvetlenül, senkire sem hagyatkozva. Igen sokféle emberi "képesség üzemmód" kidolgozásra került már ennek érdekében, de egyelőre a szokásos, elhúzódó átmeneti időszakban vagyunk, amikor még az elavult módszerek dominálnak és az újak elterjedésére türelmesen kell várni.

Miért avulnak el a módszereink?

Minden módszer elavul, amint már nem passzol az univerzumhoz avagy a természethez. Az elavulás maga is egy átalakulási folyamat, amiben lassanként kicserélődés történik. Az új módszerek, főleg amikor hatásosan együttműködő csoportok veszik magukhoz a kezdeményezést, új eredményeket hoznak. Az élre kerülés egy adott rendszeren belül gyors és sikeres lehet, de egy teljes rendszer cseréje és egy teljesen új rendszer bevezetése hosszú, áldozatos munkába kerül. Nem azonnal rentábilis, nem röpködnek érte a díjak és nem is feltétlenül azoknál értékesül, akik létrehozták. Ezért ehhez önzetlenség és belátás is kell, és ez nem az átlag fejlesztők álma.

A természetben a gyógyulás gyorsan, hetek alatt lezajlik, ha a feltételek kedvezőek.

A gyógyítás feltétele, hogy reálisan történnie kell valami elindítónak és építőnek, amivel új folyamatokat lehet létrehozni és aztán erre építve a kellően nagy változásokat. Ha évek óta ugyanazzal kezelnek és nem gyógyulsz meg, akkor nincs értelme folytatni azt a módszert.

A szükséges változások természetes, egyenrangú, de eltérő képességűek közötti kapcsolódással teremthetők meg, ami lesöpri az asztalról a jelenlegi hierarchikus elképzeléseket.

 Fotó: szerzői tulajdon