Mit jelent a nagy veszteség az emberi életben?
Mind tudjuk, hogy nem veszíthető el akármilyen vérmennyiség. De ugyanígy az sem élhető túl támogatás nélkül, amikor rövid időn belül zajlanak le nagyon nagy mértékű változások az életben. Veszteségek és ezzel a fájdalom és a félelem is megjelenik. Valamennyire még azokban az eseteknél is találkozunk ezzel, amik céljukban avagy végkimenetelükben kedvezők és jól tervezettek. Mi történhet, amikor egy teljes társadalom vagy az egész civilizáció kerül válságba és teljes szélességben, azaz egyénileg és együttesen is átélik ennek a nehézségeit?
- Milyen veszteségek lehetségesek és melyek a közvetlen következmények?
- Miért járnak a nyereségek mellett is nagy veszteséggel egyes változások?
- Miért veszítik el közben önmagukat is és hogyan találhatják meg újra?
Sokféle választ lehet találni. Néhány válasz ezek közül kiindulási pont is lehet a többihez, melyek épülhetnek sejtésekre vagy tényekre, meglévő elméletekre vagy csupán gondolatokra.
1.Milyen veszteségek lehetségesek és melyek a közvetlen következmények avagy mi történik az emberrel vagy egy embercsoporttal, amikor nagy veszteségek érik?
- Az ENERGIA szempontjából
Veszítik az erőt, emiatt kimerülnek és tehetetlenné válnak, és ezek minden további következményével is számolniuk kell.
- Az ANYAG szempontjából
Anyagvesztés nemcsak a test fogyása, hanem a megszerzett tárgyi javak használatával, a meglévő tudás felhasználásával eddig fenntartott életmód hirtelen megszűnése, valamint a közeli hozzátartozókkal, barátokkal, kollégákkal közös élet megszakadása vagy lényeges megváltozása is.
- Az INFORMÁCIÓ szempontjából
Az információáramlás drasztikus lecsökkenése, felgyorsulása vagy összezavarása miatt, nem képesek figyelemmel követni és megérteni a kiemelten fontos kapcsolatokat és az ezekből származtatható eseményeket sem, legyenek azok emberi, gazdasági, társadalmi vagy más jellegűek.
Nem működhet megfelelően a kikapcsolódás, a jövőtervezés, az alvás, az érzelmek, a szerelem, a szexualitás és még számos más nagyobb komplexitású képességük sem. Törekedni kezdenek ezek elhagyására vagy egyszerűsítésére, és ezt az életmódot észrevétlenül meg is szokhatják.
- Az ÁLLAPOT szempontjából
Az egyszerű életfunkciók szükségszerűen fennmaradnak, de zavarossá válhatnak, olykor feleslegesen szélsőségesen, máskor alulműködnek, majd tartósan stressz állapotba kerülnek.
Túlzottan labilis, de nem eléggé rugalmas idegrendszeri állapotok jönnek létre.
A gondolkodás nem tiszta és nem logikus, különösen akkor, ha az új információk egymásnak tömegesen ellentmondók. A múltban szerzett információkat is újraértelmezhetik a történtek miatt, de ez nem lesz elég megérteni, hogy mi zajlik a világban, és az új történésekhez sem lesz feltétlenül köze, ezért még a legegyszerűbb személyes reakciók és események is könnyen félreértelmezhetőkké válnak.
A kialakulóban lévő pánik állapot válik a tömegek közös nevezőjévé, amivel újra megtalálják egymást, azonban ez a közös állapot még alkalmatlan a kollektív majd a hálózati intelligencia önszerveződő kifejlődésére.
- Az IDŐ szempontjából
Változik az időérzék és a saját folyamatok dinamikája valamint tudatossági szintje is: lefékeződik, nem tud szabadon változni, és ezzel túlterhelődik a tudat, a lélek és a test is. Nehézzé válik a tolerancia, az alkalmazkodás, a ritmus érzékelése és fenntartása. Az életfolyamatok vezérlése szétesik, hol gyorsít, hol lassít, de a belső stressz-állapot zavaros érzései és elképzelései szerint. Ez nem megfelelő a környezeti változásokhoz és a közösségi élethez, a szinkronitás kialakulásához.
2. Miért járnak a nyereségek mellett is nagy veszteséggel egyes változások?
A fenti alapválaszok segítenek a 2. kérdés megítélésében. Ha például elfogadható az, hogy
- A változások mindig okoznak veszteségeket.
- Minél nagyobbak a változások, annál nagyobbak a veszteségek, de a nagyobb nyereség nem garantált.
- Éppen az alapvető funkciók, azaz az energia-anyag-információ tartalom és ezek cserefolyamatai változnak meg, ezért ezek sérülnek és ezek szenvednek elsődlegesen veszteségeket.
- A vesztés, bár maga is komplex folyamat, az élet komplexitását csökkenti, azaz leegyszerűsíti és korlátozza az életet arra, amire még képes marad. A kiemelkedő képességek ezzel együtt leromlanak vagy eltűnnek.
3. Miért veszítik el közben önmagukat is és hogyan találhatják meg újra?
A harmadik kérdés tisztázására az előző két kérdés és válaszcsoportjaik is támpontokat adhatnak.
Hogyan veszítik el önmagukat?
Az emberi életnek mint nyitott dinamikus rendszernek, univerzális alapja az anyag-energia-információforgalom. Az ehhez rendelkezésére álló képességek komplexitása egyedi életet épít fel erre az alapra. Ez az egyediség kezd eltűnni, amikor a veszteségek miatt egyszerűsödni és korlátozódni kezdenek. A kialakult korlátok miatt önmaguk elvesztését is érzékelik, amint elveszítik képességeik addigi jellegzetességeit és hatásosságát. Kívülről nézve a személyiség, a szokások és más egyedi jellegek eltorzulását vagy eltűnését lehet megfigyelni.
Hogyan találhatják meg önmagukat?
A leszűkülés miatt egyszerűvé, jellegtelenné váló, de a problémákra viszont jellegzetes állapotban, az ember nem képes önmagát egyedül visszaszerezni. Támogatás nélkül az összeomlás be fog következni, napok-hetek múltán, amint a veszteségek mértéke olyan naggyá válik, ami már önmagában is akadályozza a túlzottan megváltozott életkörülmények folytatását. Olykor ez feltűnően látszik, máskor nagyon nehéz a felszíni viselkedés mögött pontosan meghatározni a veszteség nagyságát.
Kedvező hatású, tervezett változások, úgynevezett közösen felépített fejlesztések esetén a megfelelő átrendeződés az emberi összetartás hatására önműködően megtörténik, mert együttesen képesekké válnak átvészelni az olyan nagy mértékű nehézségeket és az ezekkel járó átmeneti állapotokat is, amelyeket egyedül képtelenek lennének. Ehhez azonban rendszert kell építeniük. A rendszer többek között az emberi kapcsolatokból kell felépüljön, nem elegendő csak a munkafolyamatokat megszervezni. Szükség van a szereplők családiasan erős és közvetlen összekapcsolódására és a háttér megerősítésére is, például a baráti és családi háttér megerősítésére. Ezek elhagyása azt a veszélyt is magában hordozza, hogy átmeneti nehézségek fellépése idején vagy az újabb átszervezéskor a megfelelő háttérrel nem rendelkezőket elveszítik, és ők önmagukat is elveszítik.
Kedvezőtlen változások, hirtelen bekövetkező létbizonytalanságok és katasztrófák esetén a szereplők destabilizálódnak, kiszakadnak közegükből, akaratlanul és akarva is elveszítik egymást, és egyenként védtelenné válnak. Az ilyen változásokra mindig számítani, készülni kell. Ez még a tervezett kedvező változásoknál is szükséges.
A fentiekből már következtetni lehet a megoldás lényegére:
Az aktív felépítő, egyre rendezettebbé váló folyamatokat kell újra és újra megerősíteni önmagukban, egymásban és a minél tágabb csoportok szerveződésében. Ugyanakkor egyre befogadóbbá kell válni az olyan közegekkel, ahol már kiépültek és ezért megtalálhatók ezek a fejlődő emberi kapcsolat-rendszerek.
A dinamikusan előrehaladó, együtt fejlődő közösségekre és családokra jellemző hogy potenciálisan jelen lehet bennük egy átalakító-gyógyító-megértő kollektív képesség vagy annak a kezdeménye. Az ilyen közösségek rendelkezhetnek a szükséges energiával a változtatáshoz és következményeihez, az adaptálódáshoz, valamint a folyamat zajlása közben is elegendő információt és anyagot tudnak felvenni. Ehhez bőségesen elegendő aktív emberi kapcsolattal rendelkezve is ugrásra készek az új kapcsolatok befogadására.
Fotó: Lengyel Sándor/sandorlengyel.com
Modell: a szerző/drtothemese.hu
Az itt és máshol megjelent írásaimban közölt információk mindegyike a saját kutatásaimra, munkáimra épülnek és kizárólag a saját véleményemet tükrözik. Szerzői jogvédelem alatt áll valamennyi itteni vagy bárhol máshol, a nevem alatt megjelent tartalom is. Használd nyugodtan, hivatkozva a szerzőre, rám, vagy egyszerűen add meg a forráshivatkozást.