Ha szeretnéd, hogy az életed vidám, változatos és védelmezett legyen, akkor meg kell tanulnod szépen játszani.

Mi a játszás és miért létezik egyáltalán?

A játszás egyetemes értelemben nem más, mint szabad reagálás és szabad kísérletezés. Nem döntésról van szó, hanem komplex adaptív viselkedésről. Nem egyszerű logikai folyamatokról, hanem nemlineáris dinamikus rendszerekről van szó. Nem egy ember életéről, hanem legalább 2 ember között felépülő rendszerről vagy emberek közötti hálózatokról van szó.

Olyan állapotban létezik a szabad cselekvés, amiben fogékonnyá és aktivvá válunk, testileg és lelkileg. Ugyanarról van szó a gyerekeknél és a felnőtteknél, kortól függetlenül lehet csinálni. Gyakorlatilag minden játszás, amit úgy csinálunk. Lehet úgy pihenni, kikapcsolódni, de koncentrálni és tanulni is, játszás lehet a mesemondás, de a mesehallgatás is. Ide sorolható a szabad tánc, az improvizatív és a transz zenélés és még sok minden más, amiben kedvünket leljük. Ilyenek még a szerelmi és az alkotói állapotok is, valamint a hozzájuk kapcsolt tevékenységek és ezek mélyebb élvezete is.

Mit jelent szabadon vagy nem-szabadon reagálni?

Mindezeket a dolgokat persze nem-szabadon is lehet csinálni. A szabad és a nem szabad állapotban végzett cselekmények közötti alapvető különbség, hogy a valóban szabad játszás egyúttal a legtermészetesebb állapotú és potenciálisan a legkomplexebbé válás lehetőségét, azaz a legmesszemenő fejlődési lehetőségeket is tartalmazza, míg a nem-szabad reakciók és a nem-szabad összetett cselekmények is korlátozottak és a lehetőségek terében az összeszűkülés és a csökkenő bonyolultság felé tartanak.

Hogyan, miből jöhet létre játszás?

A játszással fejlődés csak akkor válik lehetségessé, amikor képesek vagyunk reálisan függetlenné válni az egyébként viselt belső terhektől és a kötöttségeket okozó külső szabályozásoktól is. Különben el kell fogadnunk alapállapotnak a korlátozottságunkat és azt is, hogy ebből kiindulva a játszás a nehezebben avagy a kisebb valószínűséggel létrehozható állapotunk.

Bármely egyetemes jelenség érzékelése, a benne való részvétel és a törvényszerűségei felismerése boldogságot, izgalmat, természetességet és egyedi tapasztalatokat ad. Ilyen az a tudományos kutatás is, amit öszinte kíváncsiság és hév hajt. Az, hogy valami játszássá válhat vagy sem, csakis a játszó személy belső állapotának változási lehetőségeitől függ. Amint a változások harmonikusan alakulhatnak, megjelenik bennük a játszás lehetősége is. Ennek felismerése belülről a boldog izgalom megérzésében, kívülről például a spontaneitás érvényesülésében lehetséges. A művészettel kapcsolatban leírt ihletett állapotok és a tehetség realizációja lényegében ugyanezekről szól. Az életmódszerűen folyamatossá váló művészetet pedig egyszerűen isteni kedvtelésnek tartják.

Az isteniség jelentése nem csupán emberen túliként nevezhető meg, hanem úgy is, hogy egyetemes (univerzális). Mit jelent ez? Az egyetemesség a világegyetem bármely pontján érvényben lévő, megtalálható jelenségek, törvények esetén használatos kifejezés. Vallásos értelemben a mindenhatóság szó is megfeleltethető vele. A harmónia jelenségei és törvényei is egyetemesek.

A harmónia egyik jelensége a játszás, szintén egyetemes. Felbukkanhat bárhol és bármikor, bármilyen módon. Vagy felismerjük ezt vagy nem, de ez független lesz attól, hogy minek tartjuk. A játszás nem emberi találmány, ahogy a szabad reagálás és a harmónia sem az. Úgy is mondhatjuk, hogy minden játszik, amíg játszani hagyják, azaz amíg valami meg nem zavarja a harmóniáját. A káosz már potenciálisan tartalmaz harmonikus előfolyamatokat. Ahol a káosz harmonizálódik, ott máris játszunk és élvezzük az előnyeit. Ahol a káosz primitívvé és merevvé válik, ott élvezhetetlenné válik az élet és a fejlődés hanyatlani kezd. 

Mit jelent a szabad reagálás? 

Szabadon reagálni spontán állapotokban tudunk, amilyenek például a gyorsan és váratlanul bekövetkező történésekkel járnak, de vannak másféle, tartósabb szabad állapotok is, amikor nagyon szeretünk valamit csinálni és elmerülten élvezzük, ahogy megtehetjük. Nincs félelem és nincs aggódás bennünk a tetteink következményeitől, még attól sem, hogy esetleg hibázhatunk. Élvezhetők még a lehetetlennek tűnő helyzetek is.

Kik játszanak együtt?

Ha vannak, akkor a játszótársak a képességeiken alapuló különböző teljesítmények ellenére is egyenrangúak maradnak és egymást elősegítők. Együtt képesek a legjobban előrejutni és játszó állapotukat fenntartani. Sokat és könnyen nevetnek együtt, összehangolódnak. Lényeges, hogy nem jelenhet meg közben semmilyen korlátozás.

Mi a korlátozás és mi a szabadság?

Minden olyan hatás, ami primitívebbé és merevebbé teszi az állapotukat, azaz ami zavarja harmóniájuk fenntartását. Ha valaki korlátozni akarja őket, akkor erőszak nélkül nem képes közéjük még belépni sem. Tiltsd meg például a jókedvű gyerekeknek a nevetést, magától nem fog összejönni, kényszert kell alkalmaznod. Ki tenne ilyet? Mindenki, aki nem rendelkezik saját belső harmóniával. Miért nem rendelkezik vele mindenki? Mert egyedül nehéz megszerezni és fenntartani. Miért nehéz? A harmónia feltételei a szabad energia- és a szabad információáramlás. Társak kellenek, hogy köztük létrejöhessenek áramlások.

A gyerekeknél a korlátozások erősödése egy ideig csak még jobban felerősíti például a játszó-nevető állapotot. Ők nem "rosszak", hanem akadálytalanok és korlátozhatatlanok. Ha ezt megpróbálod elvenni tőlük, akkor meg kell törnöd ezt az erős, spontán állapotot, ami nem túl értelmes tett.

A szabad játszótársakban nem bukkan fel érdek- és haszonelvűség vagy harag és bosszúvágy. Ezek megjelenésekor azonnal megszűnne a szabad cselekvés lehetősége és a játszás átalakulna valami mássá, valamilyen korlátozott és célirányos jelenséggé, amiben lehetetlen fenntartani a szabad állapotot.

A korlátozó játékokban, mint amilyenek például általában a logikai játékok, ellenségek, szövetségesek, nyertesek és vesztesek vannak. A szabályok egy része lehet univerzális, más része direkt korlátozó. Aki jobban képes kikerülni a korlátokat, de belekényszeríteni másokat, az nyerő pozícióba kerül és ezzel elindul a hierarchikus, bekerítő struktúra felépülése. 

Energetikailag mi a különbség a szabad és a korlátozott reakciók között?

A szabad reakciók egyedül és csoportosan játszva is feltöltődést okoznak, mivel semmi sem korlátozza az energia-információs mezők áramlását. Ennek eredményét biológiailag gerjesztett állapotnak és a társak között gerjesztett viszonynak tapasztaljuk. Emiatt a közös játszás közismerten még érdekesebb, mint a magányos. A gyerekek inkább a társas játszást választják, ha lehetőségük van rá. A korlátozó hatású és az erősen szabályozott játék viszont fárasztó és ezért okoz idővel unalmat vagy konfliktusokat. Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit játszunk létünkben az egyik és mennyit a másik módon vagy hogy döntően melyik mód által fejlődik egy ember gyerekkorától kezdve.

Mi felel meg a szabad és mi a korlátozott reakciónak a játszó gyerekeknél?

A gyerekeknél könnyebben láthatók meg annak a jellemzői, hogy mi történik valójában és nem csupán az elképzelésekben, ezért vehetjük őket alapul, ha vizsgálni szeretnénk egy jelenséget. Amikor egy gyerek odamegy a játszókhoz, előbb megkérdezi: - Mit játszotok? Csak játszunk. - mondják és szívesen befogadják. Vagy azt mondják: - Ezt vagy azt játszunk. - és oda már nem biztos, hogy beengedik, de az sem biztos, hogy a kérdező be akar kerülni.

Egy konkrét, ismert játék, aminek neve és korlátozó szabályai vannak, kötöttebb és általában a nyerésen alapszik. A "csak úgy játszunk" viszont spontán jött létre, úgy hogy magától összeállt és elkezdődött, ráadásul magától folytatódik, terv nélkül. Ilyenkor itt egy kis világ épül, egyedi szereplőkkel és mindnek helye van. Ha újabb gyerek jön, akkor ettől csak még jobb lesz az egész. Ha a barátok jönnek ide, akik szeretik egymást vagy egy új, ismeretlen gyerek jön, akire kíváncsiak ebben a befogadó, szabad állapotban, mindegy. És hasonlót látunk akkor is, ha gyerekek játszanak állatokkal. 

Mi történik másképpen, ha korlátokat állítanak a spontán reakcióknak? 

A játékosok (itt már akár ellenfelek) különböző képességei szerint hierarchia, előnyök és hátrányok alakulnak ki és ettől automatikusan megjelennek azok az állapotok, amik a nem szabad cselekvéskor jellemzők: félelem, szégyen, kényszer, önerőszak, erőszak, veszteség, haszon, nyerés, önös öröm és a harag. Egy egészen más világ épül fel ezen a módon. Láthatjuk azt is, hogy az ilyen célokat szolgáló akarat megvalósításához erő kell, de közös egyetértés vagy összehangolódás nem feltétlenül szükséges.

Csupán a megfelelő korlátokat, mint szabályokat kell meghozni és ezt a játékot kell kötelezően előírni. Bármilyen nagy léptékben meg lehet határozni ilyet. A korlátozó játékszabályokat megírják és valahová elvezetik vele a résztvevőket. Egy társadalmi rendszerben meghatározható az élet menete, minden egyes benne élő számára.  

Mit tehetsz, ha korlátozott reakciók hatását látod a gyerekednél?

Ilyen, amikor például eljátsza, a játék-állataival vagy a babáival megszemélyesítve, hogy mi történt edzésen vagy a tanórán és hogy mivel van gondja azóta is. Lényegében részletesen modellezi és tanulmányozza a helyzeteket és az ismétlődő átélést hívja segítségül ahhoz, hogy ezzel megedződve felkészüljön és a további atrocitásokat túlélhesse. Nem keres okokat és megoldást vagy hibákat, amiket kijavíthatna, csak edzi magát az életéhez. Ilyenkor a szereplőket előadva hangosan veszekszik, számon kér, kérlel, sír, dünnyög, kesereg. Szokatja magát ahhoz, amikor támadóan viszonyulnak hozzá és kényszert alkalmaznak vele vagy másokkal szemben, aminek a tanúja vagy alanya volt, azaz mindarra, ami hatással volt rá így vagy úgy.

Ezt csak egyedül szokták játszani, teljes figyelemmel és odaadással. Nem helyes közben megzavarni vagy később tudatni, hogy tanúja voltál ennek a jelenetnek, mert ezekkel készülne fel mások elől rejtve, zavartalanul, hogy a saját fejlődése ebben és a hasonló helyzetekben ellenállóbb legyen és szabadabb maradhasson a jövőben. Amint azonban tovább növekszik és érik, kezdi megérteni, hogy mi történik vele, amikor bántják. Megérti, hogy ez helytelen és veszélyes, de onnantól már nem élhet tovább szabadon, ott is fejlődési korlátai és speciális irányai alakulnak ki. Például rejtőzködő vagy támadó lesz belőle.

Az ilyen helyzetekben egy felnőtt ember segítsége is szükséges, de figyelembe véve azt is, hogy ne csak megszűnjön felé az agresszió, hanem új területen erősödhessen meg a további fejlődése, mint egy új és friss táptalajon, az elszenvedett sérelmektől távol, hobbiszerűen, elvárások nélkül, számára érdekesen, esetleg az általa már vágyott területen, valahogy így: erőszak esetén művészeti, szárazföldi ügyetlenség esetén valamilyen vízi mozgásos tevékenység, félelem és alvászavarok esetén állatbarátot szerezhessen, lelki túlterhelődés esetén színjátszás és még sok más.

Gyakori, hogy ezt másképpen képzelik el a szülők, így agresszió esetén például egyenesen küzdősportra járatják csemetéjüket, hogy képessé váljon megvédeni magát. Ezzel beletaszítva egy hasonló közegbe, mint ahol megsérült és sokkal nehezebben fog most ezzel haladni, mintha ugyanezt csak évek múlva kezdhetné el, ha egyáltalán érdekli az ilyesmi. Az sem helyes, ha beavatjuk abba, hogy a traumái miatt kell új hobbit választania. Így nem ajándék, hanem teher, szégyen és felelősség lesz számára. Nem kellene ezt megtudnia. Bölcsen kell őt segíteni a fejlődésében, mert nem szólhatunk bele direkt, közvetlenül.

Mit jelent játszani?

Amikor játszunk, akkor a lehetőségekkel dolgozunk. Igen, munkát végzünk, még pedig nem közvetlenül a haszon érdekében, hanem az élményszerzés és a spontaneitás kerül előtérbe. A játszás mindig a mostról szól, de a jövőbe tart. Ahogy mondják: A jövő ma kezdődik el.

Mit jelent az élményszerzés?

Játszás közben azért vannak élmények, mert amit reálisan csinálunk, azt mi tesszük érdekessé saját magunk számára, ahogy tetszik. Bármi érdekes lehet és bármi érdekessé tehető, ha jól akarjuk érezni magunkat vagy amikor már jól érezzük magunkat és ezt fenn akarjuk tartani. 

Hogyan teszünk valamit érdekessé magunknak?

A beleélés és elmélyülése közben megalkotunk magunkban egy-egy komplex világot és ilyenkor abban élünk. Függetlenítjük magunkat mindentől, ami nem része ennek. Átéljük az eseményeket, amiket tetszésünk szerint idézünk elő. Ez azonban nem csupán fantázia, hanem a játszás során a tettekkel és az átéléssel azonnal átvisszük a realitásba. Sokáig el sem fáradunk, észrevétlenül terheljük magunkat egyre hosszabban. Persze, ehhez is hozzá kell edződni és onnantól szinte fáradhatatlanná válhatunk, akárcsak a gyerekek. 

Lehet valami haszna, hogy játszunk?

A játszásnak mindig van értéke. Ez a legtermészetesebb módja az önregenerálásnak és az önálló fejlődésnek. Ez a természetes módja az új ismeretek szerzésének és ezért hatékonyabb minden más módszernél. A természet saját, univerzálisan használható módszere a játszás. Az emberi iskola módszere ezzel szemben a betanítás-nevelés-büntetés-jutalmazás-vizsgáztatás-kiértékelés-rostálás, de azért lehetne még így is sokkal hatékonyabb és célirányosabb, ha játszáson és kísérletezésen keresztül is többször tanítana.

Kedvezőtlen esetben a tanítás nem reális és nem hatékony, beleélés és önálló alkotói munka engedélyezése és serkentése nélküli. Ha pedig emiatt  a felnövekvők nem teremthetik újjá magukat, akkor minden így kapott élettapasztalat is az irreális tanításhoz hasonló, korlátolt, az eredetiséget nélkülöző lesz. Csak karrier és munkahely az egész élet, ahol továbbra sem szabad játszani.

A gyerekeket kritizálók nem látják a fától az erdőt, hogy milyen rendszerbe vannak beleszorítva, hogy miképpen érzik benne magukat és ez milyen veszélyeket hoz rájuk. Amitől nem tetszenek, arról már nem ők tehetnek. Nem harmonikusak, nem képesek játszani, csak hadakozni és versengeni. Oda a tehetségük, az örömük és nem győznek megfelelni a hibás és erőszakos rendszernek, ami megtöri őket. Aztán tanúi lehetünk, hogy a magányos nyerő-, virtuális és más játékok, esetleg a társadalmi játszmák mit tehetnek még velük ezek után is. 

Mit tettek pár évtizede a nagy tech fejlesztő cégek?

Játszó- és álmodozó helyeket létesítettek a munkahelyeken. Bizonyos pozíciókra pedig kizárólag eredetien, szokatlanul reagáló és gondolkodó embereket vettek fel. Nem új keletű, hogy alkotni és fejleszteni, ismeretlen utakon járni csak szabadon reagáló emberekkel lehet. Valamiért, csak kevéske mennyiségben és kevés helyen van azonban rájuk igény a társadalmakban. 

A játszás, mint sci-fi módszer

A játszás nem csak természetes, hanem tudományos módszer, sőt kutatási téma is, még pedig élvonalbeli. A tudományos gondolkodásban a játszást a fejlődési folyamatok építésének módszereként ismerjük, ahol alkotói képességeink valóban meg tudnak mutatkozni. Ennek a megfigyelésnek ma már a természeti törvényszerűségeit is sikerült leírni és ezzel a játszás alkalmazott tudományág lett.

A megfigyelések szerint a természetben jelen van a játszás, mégpedig univerzálisan. Nem mi emberek találtuk ki, hanem természeti lényekként rendelkezünk mi is a játszás képességével. A természetben megfigyelve a játszást, sokkal többet tudtunk meg róla.

Az álmodás aztán egy még érdekesebb kutatási terület lett, mert a szabad reakciók és a teljes képességtár ott aktiválódik korlátlanul. Szóval úgy istenigazából álmodáskor vagyunk elemünkben. Ha utánanéznél, akkor káosz-elmélet, dinamikus rendszerek, (bio)kibernetika, Leader-Follow elméleti modell, Expert-Operator rendszer gyakorlati modell, fraktálok és mátrixok, mintázatok, valószínűségek, szimulációk és izgalmas álmodási projektek révén kalandozhatsz bármelyik tudományágon belül vagy átfogóan, "evangelista" kutató módra. 

Hol található meg a játszás a természetben?

A természetben a játszás analógiája ott van mindenhol, például a szakadatlan fejlődésben élő összes egyedben és sok más jelenségben. Az embernél a fejlődés 14 éves korig látványos, majd a folyamat hirtelen lelassul, de a lehetőség megmarad, ezért serkenthető még az időseknél is. A gyerekekkel együtt élve és játszva lehet például a legkönnyebben fenntartani a felnőttkori aktivitást. Aki ezt nem használja ki és egyáltalán nem játszik gyerekekkel, annak az élete egysíkúvá válhat, beigazodva valamilyen mesterségesen meghozott vagy helyesnek vélt normába. És külön kiemeljük itt is, hogy az állatvilágban is megtalálható a játszás, sőt valószínűleg mindenhol máshol is. 

Miben más egy játék lejátszása a játszástól, ami szabad reakciókból áll? A játékban a szellemi tevékenységek, a koncentráció, a logika és a gondolkodás trükkjei a központi működés és az érzelmek csak járulékosak, nem vezethetnek győzelemre. A játszáskor bekapcsolódik a lélek. Sem a kiindulási érzelmek, sem a kiindulási gondolatok nem fontosak. Onnantól sikerül belemerülni a játszó álapotba, amikortól ezek már elenyésztek.

Milyen érzés játszani?

Olyan könnyed érzésekkel jár a játszásra alkalmas állapot, mint például a test  szinte magától mozog és a cselekvések csak később nyernek teljes értelmet, de valahogyan mégis határozottan lehet tudni közben is, hogy ez kell. Az érzések előzmények nélkül, hirtelen elöntenek és sírás vagy nevetés, vagy érthetetlen és egyszerre történő sokféle érzés keveréke jön létre. Gondolkodás nélkül, mert hamarabb változik át bármely működés, mint amennyi idő elegendő lenne az átgondoláshoz és a döntéshez.

A belső dolgok maguktől zajlanak és ráadásul szinkronba kerülnek a külső dolgokkal. Érdekes egybeesések születnek, ami a világgal való eggyé válás állapotához, például a mély meditációhoz hasonlítható. Erős koncentráció sem kell a fenntartáshoz, a figyelem magától változik, hol kiterjed, hol szűkül. Ezek a lebegő állapotok az álmodás állapotainak is megfelelnek, éber álmodásként.

Az álmodásból hirtelen felébresztést a szervezet megsínyli. A gyerekek játszása az ebéd vagy más családi élet közben folytatódik. Ha durván megszakítjuk ezt a játszást, akkor a gyerekek kizökkentése károkat okoz a fejlődésükben, mert amikor éppenaktívan élnek egy álomvilágukban, akkor önmagukat reálisan építik, reálisan fejlődnek. Ezt meg lehet zavarni, naponta nagyon sokszor és a következmények rendkívül károsak.

Hogyan ismerhető fel, hogy játszásról van-e szó?

A univerzális játszáshoz egy könnyen oldódó, nyitott állapotra való belső átváltással válunk alkalmassá felnőttként, amit a viselkedés megváltozásában is láthatunk. A viselkedés itt a reakciók és az átélés, nagyon bonyolult egysége.

A fiatal egyedeknek sem az embernél, sem más élőlényeknél nincsen szüksége semmilyen átváltásra. A fiataloknál a puszta létezés maga ez az állapot és ezért a létező egyetlen hozzáállás a dolgokhoz a játszás. Ez az “egyetlen” azonban a minden. Játszáskor kiszélesedik az élet spektruma és minden irányban nyitott, mindent beszívó és beépítő, kritikai elhárítás nélkül.

Maga az élet kerül felvételre és az élet kerül leadásra. Ahogy a légzés során nem szűrjük a levegőt, bejut az egész a tüdőbe, de átalakítjuk és azt lélegezzük ki. A be- és kilégzés automatikus és a belső állapottól függően gyorsabb-lassabb, mélyebb-felületesebb. És viszont, a légzéssel együtt mozog és változik minden részlet a szervezetben: a hőmérséklet, a nyomás, a térfogat, a kémiai közeg, az idegrendszeri munka, a szívdobogás és így tovább.

A szervezet él és szabadon változik. A játszás analógiája az egyszerű létezés is. Élni és gyönyörködni, mint egy jógi. A játszás eredményének lényege pedig az alkotás avagy a teremtés. Ez önmagában is nagy érték, de a hozzá vezető út és a közben bekövetkező változások külön-külön egyenként is értékesek, különösen a jövőre nézve.

Ha rólunk emberekről van szó, akkor a önmagunk és más dolgok újjáteremtése is ide tartozik, mert teremteni nekünk is csak játszással lehetséges. Az alkotó játszik, közben örül és csodálkozik azon, amit létrehoz. A sokszínűség a természetben, a színek, a formák és a mintázatok egyedisége mind játszás, azaz az élet-alkotás eredménye és öröme. És ez az öröm ott van mindenkiben, aki játszhat és akit játszva, azaz kedvtelve fogantak.

Az élet maga a mozgás, aminek építő-átalakító folyamata a játszás és annak megjelent eredménye az alkotás. Ezt a tevékenységet folyamatos életmóddá kapcsolva új, eredeti művészet keletkezik általunk emberek által is, ami a művész jelenléte nélkül is hatással van, azaz elmozdítja a világot. Ezzel új életet elindítva bárki számára, aki képes rá szabadon reagálni. És vica versa, a természet hatása hasonló folyamaton keresztül jön létre és hasonlóan új életet indít el bennünk. Minden egyes rezdülése, amire képesek vagyunk szabadon reagálni, elér minket és azzal játszhatunk tovább. 

Mik a feltételei a játszásnak? Van olyan, ami megtilthat egy ilyen egyetemes jelenséget?

A játszáshoz senki és semmi sem kell, csak mi magunk, ezért nem is korlátozható, de mégis, ha az ember vagy bármely élőlény nincs megfelelő állapotban, akkor nincs erő még a fantáziálásra sem, nem hogy az intenzív játszó életmódra. Hiányállapotokban kevés az energia, az idő, a kedv, a lehetőség.

Mi hozza létre a kedvezőtlen változást a természetes szabad állapotból a korlátozottba?

A legjobban akadályozó ilyen tényezők a korlátozott mozgás, a korlátozott helyváltoztatás és a korlátozott kapcsolatfelvétel. Egy egészségtelen világban, ilyen egészségtelen szabályok betartatásával felnőttkorra eltűnik még a játszás eszméje is. És ha a játszást gyerekesnek és hasztalannak bélyegzik meg. Ám, mivel a játszás minden területen szükséges az egészséghez és az életben maradáshoz, sőt az élet újragenerálásához is, ezért a mai emberi kapcsolatok boldogságához is ez hiányzik leginkább. 

Párválasztás és család szempontjából is érdekes lehet ez?

Régebben mondtak ilyesmit, hogy minden a szexről szól vagy oda vezet. Valójában minden a játszásról szól és persze a szexualitás is az. Csak két szabadon reagáló ember között jöhet létre új élet, tiszta szerelem, azaz valódi egyetemes játszás. Ehelyett azonban sokszor csak a test szenvedélye munkálkodik és rajta keresztül a belső hiányok időleges és részleges pótlása lehetséges csupán.

Az agresszió, a magány és hasonlók okozta egyenlőtlen belső eloszlások enyhíthetők, de csupán szenvedélyességgel nem szüntethetők meg. A hiányok felhalmozódnak a tartós kapcsolatokban, a családokban is. A tünetek is könnyen felsorolhatók, ugyanolyanok mindenkinél, ugyanolyan beteges életeket okozva. A színes, egyre szaporodó tüneti diagnózisok és típusba sorolások csak álcák, üzleti fogások, az áltudományban és az álszolgáltatóknál.

A párválasztás sokkal könnyebbé válik, ha játszás közben adódik rá alkalom, és hosszabb távon maradhat élvezetes és rugalmas, ha a szenvedélyt nem elégítik ki alacsony szinten. Egészen addig nem, amíg be nem kapcsolódott a lélek, hogy a feltörő energiákat és vágyakat közös, új élet alkotásába vezethessék be.

A szabad és energikus állapot kedvező ehhez, de kedvezőtlen a félelem, az érdek, a sietség. Sok örömszerzés azért sem sikerülhet, mert elkapkodják és félnek a saját és egymás elvárásaitól. Ilyenkor még nem szabadna átlépni a határokat. Jól felépítve azonban egész életükben vidámak lehetnek. Izgalmasabb és könnyebb lenne így élni. 

Miért esnek szét a családok?

Ugyanez a helyzet. Már nem élnek együtt, csak egy helyen laknak és a kevés együtt töltött időben félrevonulnak egymástól. Nincs tovább közös jövőjük, mert nem voltak képesek továbbra is megteremteni. Van, aki közülük képes rá, de ez csak játszótársakkal lehetséges neki is, és ha a családtagokkal nem megy, ha ők nem játszanak vagy nem is lehetnek együtt ehhez elegendő ideig, akkor csak másokkal lesz rá lehetőségük.

Sok szülő zokon veszi ezt a "mellőzöttséget" a gyerekeitől, pedig megérthető ha tudjuk, hogy egy gyerek mindig a reális jelen alapján érez és cselekszik, és ezzel önkéntelenül is jelzi, hogy mi a helyzet a családban. A kötött életű felnőtt nem ismeri fel, hogy mi reális és mi nem az, ezért csak az akarata és az elvei alapján következtet.

Mi lehet megoldás?

Egyszerűen megérthető. A felfedezések korát kellene élni és nem a bezárkózás korát. Sem egy könyvvel, sem egy iskolába, sem egy kapcsolatba, sem egy munkába, sem egy eszmébe, sem egy luxus lakásba, sem egy országba, sem egy világba nem érdemes bezárkózva élni. Hagyni kell élni a gyerekeket és egymást, egyszerűen együtt lenni vagy vinni magunkkal a pajtikat, akik még igazán tudnak élni. Örülni és csodálkozni rajtuk és önmagunkon, miközben együtt játszunk, azaz dolgozunk a lehetőségekkel és újakat teremtünk belőlük.

Dr. Tóth Emese orvos-szexológus, az Orvosi Gyakorlati Szexológiai tudástár szerzője és az OS módszer alkotója segít a problémákon, tanít a szexről és a szerelemről, értelmetlenné teszi a tabukat és eltünteti a gátlásokat.

Minden jog fenntartva.